A szakemberek szerint egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény a felelős az ózonlyuk jelentős mértékű tágulásáért.

Az elmúlt 15 év egyik legnagyobb méretű ózonlyukát mérték az Antarktisz felett az Európai Unió Copernicus Légkörfigyelő Szolgálatának (CAMS) kutatói. A szolgálat vezetője, Vincent-Henri Peuch szerint az UV-sugaraktól védő pajzson megfigyelt mostani rés „határozottan” az egyik legnagyobb az elmúlt 15 évet nézve.

Az Antarktisz feletti ózonkoncentráció-csökkenést 1985-ben észlelték először.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szóvivője, Clare Nullis szerint az ózonlyuk augusztusban – a déli-sarkvidéki tavasz beköszöntével – kezd növekedni, és nagyjából októberben tágul a legnagyobbra.

Az ózonlyuk első olyan ábrázolása, amely a világűrből származó adatokon alapul – Fotó: NASA/flickr.om

„A levegő mínusz 78 Celsius-fok alatt van, és ez az a hőmérséklet, amelyre szükség van a sztratoszférikus felhők kialakulásához, ami egy egészen összetett folyamat” –magyarázta Nullis genfi sajtótájékoztatóján. „Az ezekben a felhőkben lévő jég beindít egy reakciót, amely képes elpusztítani az ózonréteget. Ezért látjuk idén ezt a nagy méretű ózonlyukat.”

A Copernicus szakemberei szerint a Napból származó energia hatására kémiailag aktív klóratom és brómatom kerül a sarkvidéki örvénybe, amelyek gyorsan elpusztítják az ózonmolekulákat, ózonlyuk kialakulását eredményezve.

Nullis szerint az ózonlyuk tágulása ellenére a szakértők továbbra is úgy vélik, hogy az ózonréteg lassan regenerálódik az azt károsító gázok fokozatos kivonását elrendelő, 1987-es montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően. Az éghajlati előrejelzések szerint az ózonréteg 2060-ra lesz olyan állapotban, mint 1980-ban volt.