Az állatok túlélését veszélyeztetjük, ha megzavarjuk a téli álmukat

Még bő egy hónap hátra van az őszből, lassan, de biztosan közelít felénk a tél. Az állatvilágban a zord időjárás és az élelem hiánya miatt már októberben igazi túlélőshow veheti kezdetét. Az egyik legfőbb stratégiai lépés a hibernáció, vagyis köznapi nevén a téli álom, melynek az éjszakai pihenéshez semmi köze nincs, a medvékhez pedig csak kevés.

Variációk túlélésre

Amikor beköszönt a tél, az állatok különböző módokon kezdenek védekezni a kihűlés és az éhhalál fenyegető veszélye ellen. Egyesek aktívak maradnak, és a gyér kínálat ellenére rendületlenül élelem után kutatnak, míg mások délre vándorolva veszik fel a harcot a hóval és a jéggel, ám szép számban léteznek olyan fajok is, melyeknek túlélését a téli álomnak nevezett fiziológiai állapot biztosítja.

Hogyan lehetséges átaludni egy egész telet?

A téli álom még csak köszönőviszonyban sincs az éjszakai alvással. Bizonyos állatok az októbertől áprilisig tartó téli álomból megébredve alváshiánnyal küszködhetnek, ugyanis a folyamat lényege nem a test energiakészletének frissítése, sokkal inkább annak elnyújtott, apróbb fokozatokban történő felhasználása, aminek garanciája az állatok testhőmérsékletének radikális csökkenése. Ennek rövidebb ideig tartó változata a torpor, ám amikor mindez tartósabban, mélyebb nyugalmi szakaszban jelentkezik, már hibernációról, azaz valódi téli álomról beszélünk. Ilyenkor az állatok anyagcseréje, oxigénfogyasztása és szívverése lelassul, tehát lényegében tetszhalottakként vészelik át a telet, miközben a magukra szedett zsírréteg, illetve az elraktározott élelem révén életben tartják szervezetük „takaréklángját”.

Az igazság a medvék téli álmáról

Habár a téli álomról legtöbbünk a medvékre asszociál, ezek az állatok nem merülnek hibernációba. A zimankósabb napok megérkezésével visszavonulnak ugyan, és barlangjukban pihenve, a magukra halmozott zsírréteget feldolgozva húzzák ki tavaszig, ám testhőmérsékletük csupán öt-hat fokkal csökken, „álmuk” pedig inkább felületes, mint mély. Ráadásul a medvének nem is alapvető szükséglete a téli nyugalom, hiszen állatkerti rokonai – a számukra biztosított táplálék mellett – hóban és fagyban is zavartalanul élik tovább aktív mindennapjaikat.

Még bő egy hónap hátra van az őszből, lassan, de biztosan közelít felénk a tél. Az állatvilágban a zord időjárás és az élelem hiánya miatt már októberben igazi túlélőshow veheti kezdetét. Az egyik legfőbb stratégiai lépés a hibernáció, vagyis köznapi nevén a téli álom, melynek az éjszakai pihenéshez semmi köze nincs, a medvékhez pedig csak kevés.

Variációk túlélésre

Amikor beköszönt a tél, az állatok különböző módokon kezdenek védekezni a kihűlés és az éhhalál fenyegető veszélye ellen. Egyesek aktívak maradnak, és a gyér kínálat ellenére rendületlenül élelem után kutatnak, míg mások délre vándorolva veszik fel a harcot a hóval és a jéggel, ám szép számban léteznek olyan fajok is, melyeknek túlélését a téli álomnak nevezett fiziológiai állapot biztosítja.

Hogyan lehetséges átaludni egy egész telet?

A téli álom még csak köszönőviszonyban sincs az éjszakai alvással. Bizonyos állatok az októbertől áprilisig tartó téli álomból megébredve alváshiánnyal küszködhetnek, ugyanis a folyamat lényege nem a test energiakészletének frissítése, sokkal inkább annak elnyújtott, apróbb fokozatokban történő felhasználása, aminek garanciája az állatok testhőmérsékletének radikális csökkenése. Ennek rövidebb ideig tartó változata a torpor, ám amikor mindez tartósabban, mélyebb nyugalmi szakaszban jelentkezik, már hibernációról, azaz valódi téli álomról beszélünk. Ilyenkor az állatok anyagcseréje, oxigénfogyasztása és szívverése lelassul, tehát lényegében tetszhalottakként vészelik át a telet, miközben a magukra szedett zsírréteg, illetve az elraktározott élelem révén életben tartják szervezetük „takaréklángját”.

Az igazság a medvék téli álmáról

Habár a téli álomról legtöbbünk a medvékre asszociál, ezek az állatok nem merülnek hibernációba. A zimankósabb napok megérkezésével visszavonulnak ugyan, és barlangjukban pihenve, a magukra halmozott zsírréteget feldolgozva húzzák ki tavaszig, ám testhőmérsékletük csupán öt-hat fokkal csökken, „álmuk” pedig inkább felületes, mint mély. Ráadásul a medvének nem is alapvető szükséglete a téli nyugalom, hiszen állatkerti rokonai – a számukra biztosított táplálék mellett – hóban és fagyban is zavartalanul élik tovább aktív mindennapjaikat.

Hazánk sünjei, ürgéi, peléi, mókusai, illetve a denevérek, a rovarok, a hüllők és a kétéltű állatok esetében viszont valódi téli álomról beszélhetünk. Az év legnagyobb részét a nagy pele tölti hibernációban, míg a mókusok a téli álmukat kis szünetekre megszakítják, hogy táplálékot vegyenek magukhoz az éléskamrájukból, és hogy vizeletet ürítsenek.

Ne csak az alvó oroszlánt, a sünöket se ébresszük fel!

Egy téli álmot alvó sün megbolygatása az ősszel rendszerint esedékessé váló levélgereblyézés alkalmával életveszélyes következményekkel járhat. Nem ránk, hanem az állatra nézve. A megszakított hibernáció nehezen folytatható, és az ébrenléttel újra normális fokozaton működő testi funkciók túl sok elraktározott energiát égetnek el, így a sün készletei nem fognak kitartani a tél hátralévő részére. Sajnos a globális klímaváltozással járó enyhébb telek miatt így is folyamatosan csökken az állatok téli nyugalmának ideje, a túl korán érkező meleg napokat közvetlenül követő fagyok pedig komoly pusztítást végeznek a hibernációjukból idő előtt felriadt, a védekezésre felkészülni képtelen állatok között.

Amennyiben tehát fenntartható életmódunkkal mi is megpróbálunk tenni a felmelegedés visszaszorításáért, elősegíthetjük, hogy az állatok téli álma zavartalanabbul teljen, így a jövőben ne kelljen azzal szembesülnünk, hogy az őshonos fajok közül több végérvényesen eltűnt a Kárpát-medencéből.

Írta: Tóth Menyhért