Rendszerszintű hiányosságok miatt termelünk és használunk fel egyre több műanyagot, így egyre több műanyag kerül ki tengeri, szárazföldi és édesvízi élőhelyekre is. A problémára az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete, az EASAC hívta fel a figyelmet a legújabb kutatásával kapcsolatban.
Amennyiben maradnak a jelenlegi üzleti eljárások és fogyasztási mintázatok, akkor a műanyaghulladék mennyisége globálisan várhatóan majdnem a háromszorosára nő 2060-ig – idézi a jelentést a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleménye alapján az MTI. Báldi András, az MTA levelező tagja, az EASAC Környezeti Paneljének társelnöke a közleményben kifejtette, hogy a műanyagok nem rothadnak, korhadnak, és nem bomlanak le, csak egyre kisebb és kisebb darabkákra esnek szét. Közben az így keletkező mikro- és nanoműanyagok szerte a bolygón elterjedtek, és a testünkben is fellelhetők.
A montréali jegyzőkönyvhöz hasonló nemzetközi korlátozó egyezményre van szükség
Az európai tudományos szervezet – amelynek az MTA is tagja – átfogó reformokat javasol az élőhelyek és az emberi egészség megóvása érdekében. Az európai tudományos akadémiákat összefogó szervezet szerint olyan nemzetközi korlátozó egyezményre van szükség, mint amilyen az ózonréteg védelme érdekében meghozott montréali jegyzőkönyv volt 1987-ben.
A jelentés kapcsán Michael Norton, az EASAC Környezeti Paneljének igazgatója úgy fogalmazott, hogy az EASAC februári műanyag-jelentése azért készült, hogy egy ilyen megállapodás tudományos tényekre alapozódjon. Az egyezménynek véleménye szerint véget kell vetnie annak a trendnek, hogy a műanyaggyártás volumene folyton nő. Hangsúlyozta azt is, hogy tudja, hogy ez nem lesz sétagalopp, valamint hogy kifejezetten fájdalmas lesz az üzleti érdekek szempontjából.
A „lineáris műanyaggazdaság” nem fenntartható
Az EASAC-jelentés szerint a műanyag kényelmes megoldás, ám a jelenlegi szabályozások sem a gyártókat, sem a fogyasztókat nem kényszerítik rá a felelős használatra. Egy 2023-ban készült összegzés szerint a műanyaggyártás és -felhasználás, a hulladékkezelés lineáris folyamat, csekély az újrafelhasználás és az újrahasznosítás aránya. Az így előálló egészségügyi és környezeti problémák, társadalmi igazságtalanságok miatti károk évi 300-1500 milliárd dollárra rúgnak. A gyártók és forgalmazók ezen költségeket áthárítják, és ez tartja alacsonyan a primér – tehát közvetlenül az alapanyagokból, újrahasznosítás nélkül – előállított műanyagok árát, folyamatos termelésbővítésre ösztönzve.
A kiskereskedők az üzemeltetési hatékonyságra összpontosítanak, valamint arra, hogy a termékek a csomagolásukkal is vonzók legyenek, nem pedig a hulladékcsökkentésre vagy újrahasznosíthatóságra. Az újrahasznosítás előtt pedig technikai kihívások állnak, és nem is annyira nyereséges tevékenységről van szó, így ezen infrastruktúrák kapacitása korlátozott. Ez a „lineáris műanyaggazdaság”, amelynek káros hatásai csak akkor fordíthatók vissza a szakemberek szerint, ha körforgásos gazdaságra állunk át.
A műanyagadó lehet a megoldás
Az EASAC jelentése alapján az önkéntes és a piaci mechanizmusok nem elegendőek a műanyagprobléma kezelésére, eljött az idő, hogy fizessenek a szennyezők. A szakértők szerint a szabályozás legfontosabb eszköze a műanyagadó, amelynek jelentősnek kell lennie, tekintve, hogy óriási különbség van aközött, hogy mennyibe kerül műanyagot gyártani és felhasználni, és aközött, hogy ezzel mekkora környezeti károk keletkeznek. Az EASAC által közölt modellszámítások szerint a kereslet 30 százalékos csökkentésével és az újrahasznosítási arány 20 százalékos növelésével a műanyagszennyezés már 2040-ig 80 százalékkal csökkenthető lenne.
A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó kiemelten foglalkozott.
