A XX. században kiapadt, majd a kétezres években újjászületett, mesebeli hangulatú tatai lápvidék története intő lecke. Ugyanakkor reménysége és élő példája annak, hogy a természetkárosító tevékenység felhagyásával – ha nem is nyom nélkül, de – visszatérhet az élet a régi kerékvágásba. Ma már újra karsztvíz borítja a területet. A feltörekvő forrásoktól újra csillognak a láperdő mélyén a kvarckristályok, bugyborékol a vízfelszín, büszkén brekegnek az unkák és a holtfákon nyújtózva élvezik a napsütést a mocsári teknősök. A Fényes-tanösvényt végigjárva, Te is rácsodálkozhatsz a forrástavak, láprétek és láperdők varázslatos világára!
A lápvidék újjászületése
Tatára minden természetbarátnak érdemes ellátogatnia, egy évben akár többször is. A település büszkén viseli a „Vizek Városa”, a „Biodiverzitás Fővárosa” és a vizes élőhelyeit példamutatóan kezelő „Ramsari Város” címeket. Utóbbit 2018-ban nyerte el. Különösen méltó ez az elismerés annak tekintetében, hogy a Fényes – amely fontos szerepet játszott a cím elnyerésében – karsztforrásai a XX. század embere által előidézett ökológiai katasztrófa következtében három évtizedre elapadtak. Csak 2001-ben, tíz évvel a térségbeli mélyművelésű szénbányászat leállítása után fakadtak újra.
Védett a törvény erejénél fogva
A lápok különlegesen érzékeny, sokszínű és egyedülálló területek, amelyek Földünk csupán egy százalékát borítják. Ez az egy százalékos területi arány a lecsapolások előtti Magyarországra is igaz volt, azonban hazánkban ennek a területnek hozzávetőlegesen 97%-a elpusztult. Felismerve természeti jelentőségüket, a pusztulás mértékét és a még meglévő lápok védelmének szükségességét, Magyarországon 1996 óta, a törvény erejénél fogva védelem alatt áll minden láp.
Minden láp védettséget élvez Magyarországon
Forrástavak, láprétek és láperdők világa
Szerencsénkre, a tatai Fényes-tanösvényen a lápok több típusával és a rájuk jellemző növény- és állatfajokkal is megismerkedhetünk. A Sarki-forrástó kristálytiszta, átlátszó és a magas ásványi anyag tartalomtól kékes színű vize ejti elsőként ámulatba a látogatót. Talán legszívesebben megmártóznánk benne, ma azonban ez már tilos, a tó kizárólag a természeté. Tovább haladva a láprétek sajátos növényvilágát tanulmányozhatjuk. Ha nyáron érkezünk, a fokozottan védett nagy aggófű utolsó helyi példányait csodálhatjuk meg virágzáskor.
Tisztán látszik a 3-4 méter mély mederfenék a Sarki-forrástóban
A cölöpsétány árnyas erdőbe vezeti a látogatót. A levegő párás, unkák brekegése hallatszik, s beljebb hajt bennünket a kíváncsiság. A láperdő varázslatos világába érkezve lenyűgöző látvány tárul elénk: egy érintetlen, gazdag flórával és faunával rendelkező vízi élőhely.
A forrásoknak köszönhetően folyamatos a vízborítottság, az abban úszkáló halak, a rájuk vadászó jégmadár, a vízi csigák, a holtfákon nyújtózkodó mocsári teknősök, a tavirózsa leveleken hangoskodó békák és szitakötők legnagyobb örömére.
A láperdő jellegzetes növénye a mézgás éger, amely vízfelszín fölötti gyökerein támaszkodik, lombozatát a magasban ringatja a szellő, odúiban harkályok, denevérek élnek. Lábainál pajzsikák fejlődnek, a sekély vízben védett bugás sás, fekete nadálytő nő.
Mézgás égerek a láperdőben
Mindenképpen érdemes fellépcsőzni a kilátóba, ahonnan rálátunk a Nagy-Égeresre, majd útba ejteni a lápvidéket tápláló Erdei-forrást. Ennek létezéséről a víz mélyén csillogó kvarckristályok és a bugyborékoló vízfelszín árulkodik. Becslések szerint napi 2400 m3 karsztvíz tör fel a mélyből, amelynek 20-22 foko hőmérséklete télen is jégmentesen tartja a lápot.
Az egykori strandmedencénél, ma már vadregényes élménytónál mesterségesen telepített tavirózsákban gyönyörködhetünk. Gyerekekkel kihagyhatatlan élmény közöttük csónakázni vagy átkelni a tó fölött vezető függőhídon!
A sétány ezután a Kis-Égeresbe vezet, ahol nutriákkal, más néven mocsári hódokkal is találkozhatunk. Ezek a kis állatok Dél-Amerikából származnak, de nagyon jól érzik magukat a környező vizekben. Talán túlságosan is elszaporodtak, életmódjukkal komoly károkozásra képesek a lápi világban.
Mesterségesen telepített tavirózsák az élménytóban
Közös felelősségünk
Az ökoturisztikai útvonal végéhez érve egy tábla emlékezteti a látogatót a lápok érzékeny és törékeny egyensúlyára, s az ember felelősségére természeti értékeink megőrzésében.
Vegyes érzelmekkel távozik Tatáról, aki végig járta a Fényes-tanösvényt, átérezte annak varázsát, elolvasta történetét. A természet egy parányi szeglete, amely az ember miatt majdnem elpusztult, most mégis az embernek hála, védelem alatt áll és biztonságban fejlődik.
