Körös-Maros Nemzeti Park tájain költő rétisasok már javában tatarozzák fészkeiket. Hamarosan megkezdődik a tojásrakás időszaka.

A rétisas a dél-alföldi tájak (s egyben az egész Kárpát-medence) legkorábban költő madárfaja. Általában már a tél elején elkezdi javítgatni fészkét, melyet éveken át használ. Legfeljebb akkor épít újat, ha az valamilyen okból megsemmisül, vagy ha termetes fészkébe lakótársként beköltözik egy nyest, amelyik aztán a tojásait is megdézsmálja.

A fiatal, először költő párok természetesen új otthont építenek maguknak. A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén a napokban is nyomon követhetünk egy ilyen építkezést. A korábban itt költő két öreg pár mellett ugyanis egy új, fiatal pár is megtelepedni készül.

A rétisasoknak érdekes és leleményes módszerük van a fészek alapanyagának beszerzésére. Nem a földről gyűjtögetik az ágakat, hanem rászállnak a fák vékonyabb ágaira és saját súlyukkal (akár 5 kg is lehet a testtömegük) letörik azokat. Az így letört és összegyűjtött ágakból akár másfél méter magas, hatalmas fészket is építenek maguknak. A parlagi sasokkal ellentétben nem az oldalágak háromszög alakú elágazásaiba, hanem a fatörzsek közelébe építik otthonukat. Tojásaikat rendszerint már február elején lerakják.

A Körös-Maros Nemzeti Parkban az utóbbi években stabil a rétisasok költőállománya, amelyet télen kiegészítenek a Kárpát-medencén kívülről érkező, fiatal, az ivarértettséget még el nem érő példányok.

A cikk borítóképét készítette: Szalai Károly (Legjobb hely)