A pókok elképesztően fontos segítőtársaink a mindennapi életben, akár az élelmiszernövényeink védelméről, akár a lakókörnyezetünk rovarmentesítéséről van szó – mégse tartoznak a kedvelt állatok közé.
Valami megmagyarázhatatlan okból nagyon sokan tartanak a pókoktól, holott a több mint 51 ezer pókfaj közül mintegy 25-30 rendelkezik csak olyan méreganyaggal, amely az ember számára veszélyes. Ezek se marnak ok nélkül, sőt, a pók igyekszik a lehető legjobban elkerülni az embert, ha teheti. A The Conversation hasábjain egy pókkutató számolt be arról, hogy a pók miként is viselkedik emberi társaságban.
Egy aranyhálós keresztespók, a Trichonephila clavata egy szép, színpompás példánya oldalnézetből. Ekkora termettel és ilyen élénk színekkel az elrejtőzés szóba se jöhet. Forrás: iNaturalist
Az USA területére Ázsiából behurcolt, meglehetősen nagy termetű aranyhálós keresztespókok (pl. Trichonephila clavata) kimondottan tartanak az embertől. Ha megriad az állat, egyszerűen halottnak tetteti magát, amint azt egy 2023-as kutatás feltárta. A taktika ugyan eléggé elterjedt az állatvilágban, így a pókszabásúak körében is, ám a kérdéses pókfaj meglepően hosszú ideig tettette magát halottnak. Míg más állatok általában 1 percig maradnak mozdulatlanok, e pók és szintén behurcolt közeli rokona (T. clavipes) több mint egy órán át hevert „bénultan”, miután egy kis légpumpával rájuk fújtak néhány centi távolságból.
Vannak élethelyzetek, amikor kimondottan célszerű a megjátszott hullamerevség: a kannibál hajlamú csodáspók (Pisaura mirabilis) faj hímjei az udvarláskor tettetik magukat halottnak – nehogy a nőstény felfalja őket.
A tetszhalott állapot energia szempontjából a leginkább kifizetődő. Például a mindenki lakásában megtalálható álkaszások, ha megijesztik őket, őrült erővel és tempóval rezgetni kezdik a hálójukat, s rajta ők maguk is rezegnek – kipróbálhatjuk, ha például megpróbáljuk óvatosan megérinteni őket.
