A műanyagszennyezés látszólag szinte mindenütt jelen van, és bár a műanyag zacskók, poharak és palackok juthatnak először eszünkbe, a műanyagokat egyre gyakrabban használják ruházat, szőnyegek és más textíliák készítéséhez is. Ha ezek a tengerekbe kerülnek, jelentős károkat okozhatnak, mivel sokszor évek alatt sem bomlanak le.
A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem Scripps Oceanográfiai Intézetének új tanulmánya első ízben követte nyomon a természetes, szintetikus és kevert szövetek biológiai lebomlási képességét. A vezető szerző, Sarah-Jeanne Royer ezen anyagok tengeri lebomlásával kapcsolatban végzett kísérletet, és megállapította, hogy a természetes és fa alapú cellulózszövetek már egy hónapon belül képesek lebomlani. A szintetikus textíliák, beleértve az úgynevezett komposztálható műanyagokat, még több mint egy év után sem mutatták a lebomlás jeleit.
Ez a tanulmány rámutat arra, hogy szükség van a tesztek szabványosítására annak megállapítására, hogy a komposztálhatónak vagy biológiailag lebomlónak mondott anyagok valóban lebomlanak-e természetes környezetben
– mondta Sarah-Jeanne Royer, aki a kutatást a Scripps oceanográfiai intézet Dimitri Deheyn laboratóriumának posztdoktori ösztöndíjasaként végezte.
A kísérlethez tíz különböző típusú szövetet használtak, köztük faalapú cellulózt, természetes cellulózt, bioalapú műanyagot (PLA), olajalapú műanyagot, valamint poliészterrel és polipropilénnel kevert szövetkeverékeket. Mindezeket általánosan használják a textiliparban.
A textilmintákat átfolyó tartályokba helyezték, amelyeket a tenger felszínén és a tengerfenéken, körülbelül 10 méter mélyen helyeztek el. A mintákat hétnaponta megvizsgálták, képeket készítettek róluk, majd kis darabokat távolítottak el további laboratóriumi vizsgálatok céljából.
A kutatók megfigyelték, hogy a természetes szálak idővel vékonyabbá váltak, míg a műanyag szálak átmérője változatlan maradt, ami nem mutatta a biológiai bomlás jeleit. A cellulózalapú anyagok 28 napon belül teljes biológiai lebomlást mutattak, míg az olajalapú és a bioalapú szálak a biológiai lebomlás semmilyen jelét nem mutatták.
A tanulmány szerzői kiemelik, hogy a környezetbarát anyagként forgalmazott bioalapú polilaktikus műanyagok, valamint az olajalapú polipropilén az emberi eredetű szennyezés fontos forrását jelentik, és további vizsgálatokat kell folytatni ahhoz, hogy ezek természeti hatásaitól többet megtudjunk.
