A Kiskunsági gyepek cikksorozat ezúttal egy alig arasznyi, leggyakrabban lila vagy sárga színben pompázó tavaszi virágot vesz górcső alá, melynek nagyobb termetű rokonai a hazai kertben is kedveltek.
A hazánkban előforduló nyolc nősziromfajból a legkisebb méretű a legkorábban virágzó apró nőszirom (Iris pumila). A mindössze 8-12 cm magas védett növény egyike a legszebb tavaszi vadvirágainknak. Áprilisban már messziről felhívja magára a figyelmet színpompás virágaival, de viszonylag gyorsan, két hét alatt el is nyílik. Idén a virágzása pont a március végi-április eleji fagyok idején indult, így a fagy több helyen is „megcsipkedte” a virágokat.
A hazai nősziromfajok színe általában „egyféle”: a szibériai, a fátyolos, a pázsitos és a magyar nőszirom virága kék-lila, míg a mocsári, a homoki, és a tarka nőszirmoké sárga (utóbbi faj külső lepellevelei fehér alapon sötétlila-barnás cirmosak).
Az apró nőszirom ugyanakkor jelentősen eltér társaitól: a leggyakoribb lila és sárga virágok mellett, tudományos nevükhöz méltóan – Iris, ami görög eredetű, és szivárványt jelent – a szivárvány szinte minden színében pompázhatnak: a zöld és a piros ugyan kimarad, de ezen kívül előfordulnak kék, fehér, vajszínű, vöröslő vagy akár barnás színű példányok is.
Az apró nőszirom virágja leggyakrabban sötétlila… Fotó: Erdős Sarolta
…vagy sárga. Fotó: Puskás József
Az apró nőszirom ún. „szakállas” nőszirom, mivel a külső lepellevelek felszínén elálló, szőrszerű képletekből összetevődő sávot láthatunk. Szürkészöld, 1-2 cm széles, kard alakú, gazdagon erezett leveleiről egész évben felismerhető, de a legfeltűnőbb természetesen virágzás idején.
Jól látható, miért „szakállas”. Fotó: Puskás József
Az apró nőszirom kedveli a délies kitettségű nyílt, száraz gyepeket; így egyaránt találkozhatunk vele hegyvidékeink sziklagyepeiben, valamint domb- és síkvidékeken, lösz- és homoki gyepekben
A Kiskunságban elsősorban a szikes pusztáinkba ékelődő löszös magaslatok szegélyében fordul elő többek között Tiszaalpár, Pusztaszer, Fülöpszállás, Apaj és Tass közelében, de nem szikesekhez kötődő löszgyepekben is találkozhatunk vele, pl. Kunpeszér, Érsekhalma-Nemesnádudvar, Baja, Röszke térségében.
Fotók: Aradi Eszter
A nőszirmok gyökerét az ókorban gyógyszerként (köhögés, hasfájás, kígyó- és skorpió-marás ellen), és szépítőszerként, a mai pirosítók előszeleként alkalmazták: a benne lévő kalcium-oxalát tűkristályok izgatták a bőrt, ami így kipirosodott. A viktoriánus korban a nőszirom port az édességeknek kölcsönzött aromájáért kedvelték, illetve gyógyászati alkalmazásai is voltak. Napjainkban főként kozmetikai összetevőként használják a kék v. kerti nőszirom (Iris germanica) szárított gyökérének őrleményét: parfümök aromájának és színének a rögzítésére alkalmas, továbbá illatosító púderek, és – gyengéd fogfehérítőként – fogkrémek összetevője lehet.
A nyolc hazai fajból hat a Kiskunságban is él: mocsárréteken, mocsarakban, magassásosokban a mocsári-, lápréteken a szibériai-, láprétek és enyhén szikes rétek száraz gyepek felé mutató szegélyében a fátyolos-, évelő nyílt homokpusztagyepjeinkben a homoki-, zártabb homoki gyepjeinken, száraz tölgyesekben a tarka-, míg löszpusztagyepeinken az apró nőszirommal találkozhatunk. A Kiskunságban nem élő magyar nőszirom Észak-Magyarországon, míg a pázsitos nőszirom domb- és hegyvidékeinken fordul elő. Körülük mindössze a mocsári nőszirom nem védett, míg a 20 Ft-os érménken szereplő magyar nőszirom fokozottan védett.
A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám (Apró nőszirom)
