A lódarazsak a legnagyobb euszociális darazsak és mintegy 22 fajuk ismert. Európában, az európai lódarázs (Vespa crabro) tekinthető őshonosnak, a behurcolt, majd invazívvá váló faj pedig az ázsiai lódarázs (Vespa velutina), melyet tavaly már hazánkban is megfigyeltek.
Az európaival ellentétben az ázsiai lódarázs kisebb méretű, így a méreténél fogva akár bejuthat a kaptárakba is, hogy ott aztán szinte mészárlásba kezdjen a méhek szerencsétlenségére. Egészen elképesztő falási teljesítménye van, mert 1 példány naponta akár 50 mézelő méhet (Apis mellifera) is elfogyaszthat. „Védekezés gyanánt tudtommal csak egy speciális lyukkeresztmetszetű rácsot ajánlanak, melyen keresztül a lódarázs nem tud a kaptárba bejutni, szóval egyelőre csak ez a mechanikai ötlet áll rendelkezésre.” – mondja Dr. Szekeres András, a Szegedi Tudományegyetem Mikrobiológiai Tanszékének docense, és mint méhész a vele készült interjúban.
Fotó: Kurti Gábor (Lódarázzsal)
Először 2004-ben jelent meg Franciaországban, egy Kínából érkező bonsai szállítmány „potyautasaként” és a következő 20 évben mindent elkövetett, hogy meghódítsa Európát, ami többnyire sikerült is neki. Az ázsiai lódarázzsal (Vespa velutina) ellentétben az óriás ázsiai lódarazsakat (Vespa mandarinia), – függetlenül a szenzációra hajtó média híreitől –, soha nem azonosították Európában, lehetséges invázióját tekintve ez leginkább egy amerikai probléma. Még akkor is, ha az egyes királynők felbukkannak itt-ott, hibernálva valamilyen importált melegházi növényen, ezek valójában trópusi élőlények, amelyek nem élnék túl a teleinket. És bár ismert, hogy élőhelyükön erőteljesen védik fészkeiket, nem gondoljuk, hogy agresszívebbek az emberekkel, mint mondjuk az európai, vagy akár az ázsiai lódarazsak. Magyarországon egyelőre nem jelentenek veszélyt, habár az éghajlatváltozás miatt melegebbé váló telek talán adhatnak egy kis aggodalomra okot. Saját elterjedési területén a mézelő indiai méhfajjal, az Apis cerana-val kerül interakcióba, de ez a méhfaj természetes védelmi stratégiával rendelkezik az óriás ázsiai lódarázs ellen, beleértve a speciális riasztási jeleket, az elrettentő illatanyagok gyűjtését és használatát, valamint az összehangolt hővédelmet a lódarázs támadásai ellen.
Fotó: Bernáth Sándor dr. (Zsákmánnyal hazafelé)
Mivel természetes elterjedési területe nem esik egybe az óriás ázsiai lódarázséval, a nyugati mézelő méhek (Apis mellifera) nem rendelkeznek ezekkel a speciális természetes védekezőképességekkel és következésképpen nagyon érzékenyek lennének e ragadozó támadásaira. Tehát addig a legjobb, amíg különböző élőhelyeken élnek. Ha górcső alá vesszük a lehetséges jövőbeli terjeszkedésüket, akkor kijelenthető, hogy az óriás ázsiai lódarazsak is megfelelő körülmények között nagy valószínűséggel válhatnak invazívvá. Hiszen legalább öt lódarázsfaj ismert, amely sikeresen hozott létre populációkat az őshonos elterjedési területén kívül: Vespa velutina Koreában, Japánban és Nyugat-Európa nagy részén; Vespa orientalis Dél-Spanyolországban és Gibraltáron; Vespa tropica Guamban; Vespa bicolor Tajvanon és Spanyolországban; és a Vespa crabro Észak-Amerika keleti részén.
Mi, emberek egyet tehetünk, mégpedig, hogy figyelemmel járunk-kelünk és, ha észreveszünk egy szokatlan darazsat, akkor értesítjük a hatóságokat, hogy ezzel is védjük beporzó és mézet adó barátainkat, ezzel védve végső soron magunkat is.
Írta: Lajtár Lili – biológus
A cikk borítóképét készítette: Kiss László (A fenevad)
