A közönséges vízijácint egy Dél-Amerikában őshonos vízinövény, melyet korábban a világ legrosszabb vízi gyomjának hittek, mivel eltorlaszolta a gátakat és folyókat. Mára azonban kiderült: négy kilogramm szárított növény elegendő ahhoz, hogy egy család napi energiaszükségletét fedezni lehessen.
A Victoria-tó tökéletes hőmérséklettel rendelkezik ahhoz, hogy a vízijácint elterjedjen, és bár a halászok és hajósok nem kedvelik, a helyiek számára igazi kincs.
Az úszó növény ugyanis magas szén-nitrogén aránnyal rendelkezik, ezért rendkívül hatékony bioüzemanyagként használható.
2018-ban Dungába telepítettek két biogázemésztőt, ahol a vízijácint és a tehéntrágya keverékéből hasznos biogázt lehet előállítani, valamint olyan anyagot, melyet további háztartási munkáknál, például a víztisztításnál is lehet hasznosítani. A két emésztőből származó biogáz a falu lakosságának 60 százalékát képes ellátni.
Ezzel csökkentették a helyiek tűzifaigényét, ráadásul a fa égetéséből származó károsanyag-kibocsátás is mérséklődött.
Jelenleg mintegy 50 ilyen biogázemésztő működik Kenyában, melyet a kenyai Biogas International vállalat telepített az AstraZeneca gyógyszergyárral és a Cambridge-i Egyetem Fenntarthatósági Intézetével közösen.
A közönséges vízijácint lehet a jövő megújuló energiaforrása – Fotó: Wikimedia
A projekt során azt vizsgálják, hogy a biogáz megfelelő alternatívát jelent-e a tűzifára és a faszénre a kenyai vidéki közösségeknél. Bár csak pár hónapja indították el, a halkereskedők már most hatékonynak tartják, mivel nem kell naponta órákat vesztegetniük tűzifabeszerzésre, és így több pénzt tudnak keresni.
Kanyiva Muindi járványtani és légszennyezettség-kutató a nairobi Afrikai Népesség- és Egészségügyi Kutatóközpontban elmondta, hogy
azok a családok, amelyek a füstmentes főzési módra váltottak, kevesebb légúti problémától szenvednek,továbbá bizonyos rákos megbetegedéseket is elkerülhetnek.
A Biogas International vezérigazgatója szerint a biogázemésztők és az abból felszabaduló gázt használó kályhák sajnos megfizethetetlenek a közösségek számára – 750 dollár (22 ezer forint) –, azonban az árak mérséklésével széles körben lehetne elterjeszteni, és így milliók életét változtatná meg az afrikai kontinensen, miközben csökkenne a környezetre gyakorolt negatív hatás is.
