A virágok mindent megtesznek azért, hogy a beporzót csalogató nektárt csakis a beporzás árán érjék el az állatok, ám egyesek kiskaput keresnek, s ha nincs, csinálnak maguknak.
A nektárrablás nem ismeretlen, még a háziméhek is ezt teszik egyes növényekkel, számos vadméh faj mellett. Akkor hajlik erre a „csalásra” egy amúgy tisztességes beporzó, ha túl rövid a nyelve illetve csőre ahhoz, hogy normál úton elérje a nektárt (mert a virágok alakja és a rájuk szakosodó beporzóik szája egymással kapcsolódva fejlődött az evolúció során). Egy új kutatás, amelyet a Science ismertetett, a kolibrik nektárrabló viselkedését vizsgálta meg.
Mivel korábban senki se végzett felmérést e téren, ezért az alapoktól kellett indulniuk a szakembereknek. Számtalan kolibrimegfigyelést vizsgáltak át, hogy kiderítsék, mely fajok lehetnek nektárrablók, és így összesen 66 különféle kolibriről derült ki ez a magatartás.
A „becsületes” kolibri a virág nyílása felől dugja be a csőrét a nektárért, s közben beporozza a virágot. Fotó: pixabay.com
A kolibrik által beporzott virágok úgy nőnek, hogy a madárka lebegve érhesse el annak nektárját, miközben csőrével, orrával beporozza a virágot. Ez azt is jelenti, hogy a virágok igyekeznek minél hosszabb csőszerű kelyhet növeszteni, hogy jó alaposan bele kelljen bújnia a kolibrinek a nektárért, és biztosan beporozza eközben. Egyes kolibrik azonban nagy lábon élnek, és nem verdesnek a szárnyukkal, hanem megkapaszkodnak a virág külsején, miközben a csőrükkel átszúrhatják a virág falát. Ez lehetővé teszi számukra, hogy fáradságos szárnycsapkodás nélkül is élelemhez jussanak.
