A kutatások szerepe a természetvédelemben – a kulisszák mögött

A Kiskunsági Nemzeti Parkról szóló cikksorozat negyedik, egyben befejező részében betekintünk a nemzetipark-igazgatóság munkájába. A sokrétű feladatok közül a természetvédelmi kutatásokat emeljük most ki. A természetvédelmi érdekek érvényesítéséhez alapvető fontosságú, hogy minél több terepi adatunk legyen, hogy nyomon követhessük a természet állapotában bekövetkező változásokat. A kutatások másik csoportja egyedi felméréseket, vagy valamilyen speciális probléma megoldására irányuló vizsgálatokat takar.

A minket körülvevő természeti rendszerek bámulatosan sokszínűek: a kiskunsági táj változatos élőhelytípusai, a szinte megszámlálhatatlanul sok faj, az egyes fajok elterjedését meghatározó ökológiai hatótényezők (az emberi és természetes veszélyeztető tényezőket is beleértve) sokasága mind-mind egy hihetetlenül színes kép mozaikjait alkotják. Ennek a képnek a mozaikjai korántsem véletlenszerűen helyezkednek el: a természetben az is gyönyörű, hogy egész egyszerűen nincsenek véletlenek.

Mindennek oka van, legfeljebb mi, emberek nem ismerjük az összes ok-okozati összefüggést. Éppen ezért olyan helyzet valószínűleg soha nem fog fennállni, hogy egy terület élővilágát érintő beavatkozás – legyen az valamilyen igénybevétel, hasznosítás vagy éppen természetvédelmi célú tevékenység – összes hatását mérnöki pontossággal előre tudjuk jelezni. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy a természeti rendszerek működése, illetve bizonyos hatásokra adott reakciói ne lehetnének jelentős részben megismerhetők. Célzott kutatásokkal, vizsgálatokkal a kulcsfontosságú kérdések megválaszolhatók. A kutatások által biztosított adatok és a feltárt ok-okozati összefüggések ismerete ahhoz szükséges, hogy természetvédelmi célú tevékenységeink eredményesek és költséghatékonyak legyenek, valamint ne járjanak járulékos negatív hatásokkal.

Daróczi Csaba – Vetület

Mit és miért kutatunk?

A természetvédelmi célú kutatások olyan ismereteket biztosítanak számunkra, amelyekkel többek között:

  • kibővíthetjük ismereteinket a vizsgált terület természeti értékeiről (alapadatok gyűjtése);
  • hatékonyabbá tehetjük védelmi tevékenységeinket (ok-okozati összefüggések feltárása);
  • jobban tervezhetővé válnak tevékenységeink (várható erőforrásigényük, illetve a reálisan elérhető célállapot meghatározhatóvá válik).

A természetvédelmi célú kutatások egy része olyan alapadatok gyűjtésére irányul, amelyekkel egy adott terület természeti értékleltára készíthető el: ott milyen élőhely típusok vannak (erre való az élőhelytérképezés), milyen fajok fordulnak elő és milyen tömegességben (erre szolgálnak az állománytérképezések és állományfelmérések), illetve hogyan változnak a tömegességi viszonyaik (ez pedig a monitorozás feladata). A biotikai alapadatok típusaival és jelentőségével kiadványunk másik cikke foglalkozik (a természetvédelmi őrök által gyűjtött adatokra koncentrálva).

Kirják József – A természet szigete

Ez az írás a továbbiakban azokkal a kutatásokkal foglalkozik, amelyek rávilágítanak a természeti rendszerek működésével kapcsolatos ok-okozati összefüggésekre. Ezek ismerete alapvető jelentőségű, hiszen nélkülük csak tüneti kezelésekre lenne módunk.

Kutatások a Kiskunsági Nemzeti Parkban – a jó döntésekhez jó információk kellenek

A kutatásaink egy része:

  • egy-egy növény- vagy állatfaj kiskunsági állományaira ható veszélyeztető tényezőket vizsgálja;
  • a különböző területhasznosítási, illetve területkezelési formák élővilágra gyakorolt hatásait számszerűsítik;
  • a természetvédelmi tevékenységek erőforrás-igényének becsléséhez biztosítanak adatokat.
A legjelentősebb veszélyeztető tényezők körének, valamint azok relatív súlyának meghatározása a kiskunsági túzok populáció esetében

A túzok a nyílt kiskunsági táj ikonikus faja, hazánk egyik legnagyobb költőállománya nálunk található. Számuk csökkenése egészen az 1990-es évekig tartott, azóta célzott beavatkozásokkal jelentősen sikerült hozzájárulni a teljes hazai populáció egyedszámának nagymértékű növekedéséhez. Ezt elsősorban a legfontosabb veszélyeztető tényezők körének meghatározásával, illetve azok negatív hatásainak lehetőség szerinti legteljesebb csökkentésével vagy közömbösítésével lehetett elérni. Célzott adatgyűjtéssel meghatároztuk, hogy mi is vezet a túzokpopulációban az egyedek pusztulásához. Kiderült, hogy a felnőtt madarak esetében a messze legjelentősebb elhullási ok a légvezetékkel való ütközés, míg a tojás- és csibekorban elsősorban a mezőgazdasági tevékenységek okozzák a pusztulását. A vizsgálatok eredményei alapján tett ajánlásokkal hatékonyabbá tudtuk tenni a túzok védelmét, amelyek beépültek a hazai jogszabály-rendszerbe (pl. AKG rendelet) és a természetvédelmi gyakorlatba is.

Horváth Tibor – A puszta kincse
A kocsányos tölgy természetes újulatához szükséges termőhelyi és vegetációszerkezeti feltételek vizsgálata

Régóta hangoztatott elképzelés volt mind erdészeti, mind természetvédelmi berkeken belül, hogy a kocsányos tölgynek nincs érdemi, megmaradó-túlélő újulata az alföldi tölgyesekben. A legritkább és egyben legveszélyeztetettebb élőhelytípusunk, a pusztai tölgyesek fennmaradása is erősen megkérdőjeleződött. A KNPI által koordinált vizsgálatokkal ezt a dogmát megcáfoltuk – sőt, ennél tovább is sikerült menni. Termőhelyi vizsgálatokkal és állományszerkezeti vizsgálatokkal sikerült lehatárolni a kocsányos tölgy természetes, megmaradó-túlélő újulatának szükséges feltételeit. Eredményeink alapján a többletvíz-hatástól független termőhelyeken is van újulata a tölgynek, annak megmaradását legjobban a vegetációszerkezet és nagyvad állomány rágáskárának szintje határozza meg. Azt is bebizonyítottuk, hogy van lehetőség természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodásra az alföldi erdőkben, ha kocsányos tölgy-elegyes célállományt szeretnénk kialakítani (lásd Két víz köze 2018 téli lapszám, Cserjésekből homoki tölgyesek – a szajkó segítségével című cikk).

Daróczi Csaba – Matuzsálem
A különböző gyephasznosítási formák hatása a rétsztyeppek növényi fajgazdagságára

Jó ideje tudjuk, hogy a rezervátumszerű természetvédelem (minden emberi tevékenység kizárása) a védeni kívánt természeti rendszerek többségénél inkább káros, mint hasznos. Egy gyepterületen a kezeletlenség a fűavar felhalmozódásához (és így a gyengébb kompetíciós képességű fajok, például az orchideák eltűnéséhez), cserjésedéshez (ezáltal a nyílt, fátlan vegetációt igénylő fajaink, például a túzok vagy rákosi vipera eltűnéséhez) vezethet.

Daróczi Csaba – Hazafelé

A Felső-Kiskunság gyepein végzett vizsgálatsorozat eredményei azt tükrözik, hogy a legfajgazdagabb gyepek fenntartásához a szarvasmarhával, közepes legelőnyomással végzett, pásztoroló legeltetés szükséges. Az is kiderült, hogy a legnagyobb hatása a legelőnyomásnak (a területegységre jutó legelőállatok számának) és az éven belüli és évek közötti rotációnak van. Nagy legelőnyomás és/vagy rotáció hiányában még a legfajgazdagabb ősgyepek is elgyomosodnak, degradálódnak.

Az inváziós fajok szelektív kezelésének erőforrás igényének meghatározása

A kiskunsági élőhelyekhez köthető biodiverzitás fennmaradásának egyik legjelentősebb veszélyeztető tényezőjét az inváziós fajok terjeszkedése jelenti. Az ellenük történő küzdelem jelentős erőforrásokat köt le. Ennek megfelelően nagyon fontos feladat hatásos, költséghatékony, és megfelelő szinten szelektív módszereket kifejleszteni az inváziós fajok visszaszorítására. Az Igazgatóságunk által szervezett kutatások eredményeképpen gyakorlatilag minden nálunk előforduló inváziós növényfajra kidolgoztuk a megfelelő szelektivitású, hatásos és ismert ráfordításigényű módszert.

Kis Csaba – Akácliget

Felgyorsult világunkban különösen nagy jelentősége van a döntéseket megalapozó, megfelelő mennyiségű és minőségű információnak. A fenti példák is azt támasztják alá, hogy célzott kutatásokkal természetvédelmi céljaink hatékonyabban (és költséghatékonyan) realizálhatók.

Kik végzik a természetvédelmi kutatásokat?

A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság értelemszerűen nem egy kutatóintézet, azonban a természetvédelmi célú kutatások szervezése, tervezése és megvalósítása az alaptevékenységeink közé tartozik. A működési területünkön végzett természetvédelmi kutatások személyi háttere meglehetősen változatos.

A kutatások egy viszonylag jelentős része kutatóintézetek vagy egyetemek munkatársai kezdeményezésére indul, illetve általuk is valósul meg.

A KNPI által szervezett kutatások egy része szintén külső szakemberek bevonásával kerül megvalósításra. A vizsgálatok egy további részét saját kollégáink végzik, de még gyakoribb, hogy azok doktoranduszok, szakdolgozók vagy gyakorlatos egyetemi hallgatók bevonásával valósulnak meg. Ez utóbbi különösen kedvező konstrukció: a vizsgálatok során a közös terepi munkával, illetve a szakmai konzultációkkal hozzájárulhatunk a hallgatók gyakorlati tudásának bővüléséhez, akik pedig a természetvédelmi szempontból releváns adatok és információk gyűjtésével, feldolgozásával és kiértékelésével járulnak hozzá a KNPI hatékonyabb működéséhez.

Daróczi Csaba – Két generáció

Az elmúlt 5-6 évben több mint 50 kutatás valósult meg a KNPI működési területén. Többségükben védett fajokkal (pl. rákosi vipera, túzok, szalakóta, földikutya, ürge, homoki nőszirom, homoki kikerics) és fajcsoportokkal (pl. nappali lepkék, szitakötők, hüllők); védett területekkel (pl. Kőrös-éri TK, Peszéradacsi rétek); vadászattal (pl. védett területen végzett ragadozógazdálkodás, erdészeti vadkár); vízgazdálkodással (pl. hullámtéri vízrendszerek modellezése); talajtannal (pl. a homoki nőszirom termőhelyigénye); mezőgazdasággal (pl. az agrártámogatások természetvédelmi vonatkozásai, a mezőgazdasági tevékenységek biodiverzitásra gyakorolt, valamint szocio-ökonómiai hatásai); és erdőgazdálkodással-erdőkezeléssel (pl. a kocsányos tölgy természetes újulata) kapcsolatos témákban.

Írta: Dr. Vadász Csaba, őrszolgálati csoportvezető