A klímaváltozásnak Magyarországon is vannak, illetve lesznek súlyos hatásai és következményei. Érdemes áttekintenünk, hogy az éghajlatváltozás hogyan érinti erdeinket.
A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS HATÁSA ERDEINKRE
Az egyes fafajok előfordulását és egészségi állapotát alapvetően a termőhelyi tényezők határozzák meg. Ezek alatt mindazon tényezők összességét értjük, amelyek hatnak a növények növekedésére. A hazai erdészeti termőhely-osztályozási rendszer elsősorban az éghajlati tényezőket, a hidrológiai viszonyokat, azaz a talajból származó „többletvíz” mennyiségét és a talaj tulajdonságait (genetikai talajtípus, termőréteg-vastagság, fizikai féleség) veszi figyelembe, de értékel más tényezőket (pl. domborzat, kitettség, lejtés, tengerszint feletti magasság, fekvés) is. A legtöbb fafaj a termőhelyi „optimumon” érzi magát a legjobban, azaz ideális a növekedése és az egészségi állapota. Ugyanakkor az erdei fák nemcsak a számukra optimális termőhelyen fordulnak elő, hanem viszonylag jól alkalmazkodnak a különböző termőhelyi adottságokhoz.
Idős bükkállomány a Bükk-fennsíkon – Fotó: mezohir.hu
Az egyes fafajok alkalmazkodási képessége jelentősen különböző lehet, és az életkorral is változhat. (Sok fafajunk jól tűri fiatal korábban az árnyalást – igaz, erre lassabb növekedéssel reagál). Erre az alkalmazkodóképességre szükség is van, hiszen az egyes évek, adott esetben évtizedek markánsan eltérő termőhelyi körülményeket jelenthetnek egy-egy faegyed akár több száz éves életében. Az utóbbi évtizedekben azonban a termőhelyi változások felgyorsultak. A múlt század második felében figyeltek fel a szakemberek a hidrológiai viszonyok gyors változására (pl. talajvízsüllyedés, az árvízi elöntés nagyságának és idejének változása). Ezek a hatások elsősorban az alföldi területeken jelentek meg, és közvetlen összefüggésben voltak az antropogén hatásokkal (pl. folyószabályozás).
A talajvízszint változását az idősebb állományok egy ideig „követni tudták”, de a fiatalabb állományok és az újulat már igen nehezen alkalmazkodott az új körülményekhez. Ennek eredményeképpen csökkent az alföldi őshonos állományok kiterjedése és aránya. Bár a hidrológiai változások is viszonylag gyorsak egy-egy faegyed életéhez viszonyítva, de ezek általában helyi jellegűek, és nem érintik a hazai erdők egészét. A termőhelyi tényezők közül a klíma – a többi termőhelyi tényezőhöz képest – gyors változása a teljes hazai erdőállományra hatással van.
Pusztuló feketefenyő-állomány a Keszthelyi-hegységben – Fotó: mezohir.hu
Az elmúlt 50 év során az évszakok közül leginkább a nyarak hőmérséklete emelkedett: az 1981–2010-es időszak nyarai átlagosan 1°C-kal voltak melegebbek, mint 1961–1990-ben. Azonban az erdei ökoszisztémák működése szempontjából a hőmérséklet és csapadékösszeg átlagai változásánál sokkal lényegesebb, hogy milyen gyakran fordulnak elő összefüggő aszályos időszakok.
Az 1992–1993-as, a 2000–2003-as, valamint a 2011–2013-as szélsőségesen száraz periódusok a hazai bükkösökben, tölgyesekben abiotikus és biotikus károk láncolatához vezettek, és pusztulást okoztak.
A XXI. századi klíma-előrebecslések alapján az elmúlt évtizedekben megfigyelt melegedő és szárazodó tendencia várhatóan a XXI. században is folytatódni és fokozódni fog. A nyarak a 2071–2100-as időszakra több mint 3,5°C-kal melegebbek lehetnek, mint 1981–2010-ben. Az éves csapadékösszegek alig mutatnak változást, azonban a csapadék éven belüli eloszlása jelentősen átalakulhat. A téli csapadék mennyisége a század végére várhatóan növekszik, ezzel egyidejűleg gyakrabban fordulhatnak elő az eddigi sokéves átlagnál jóval szárazabb nyarak, szélsőséges aszályok (Gálos & Führer 2018).
1. ábra. Az erdészeti szempontból aszályos és szélsőséges aszályos évek száma 30 éves időszakokra, regionális klímamodellek átlagos becslése alapján (Gálos & Führer, 2018) – Forrás: mezohir.hu
A klímamodellek átlagos becslése alapján 2021–2050-re az erdészeti szempontból aszályos és a szélsőségesen aszályos évek száma megduplázódhat,
a 2041–2070-es időszakra egyes térségekben megháromszorozódhat (1. ábra). Ha a nyári hónapokban az egyes fafajok által elérhető, illetve felvehető vízmennyiség korlátos, akkor ez hazánkban a fafajok termeszthetőségének limitáló tényezőjévé válhat (Mátyás et al. 2010, Führer et al. 2017).
A cikk a mezohir.hu-n olvasható tovább.
A cikk borítóképét készítette: Krizsán László (Erdőmesék II.)
