Egy újonnan felfedezett jelenség állhat a csökkenő mézhozam mögött is. A Marylandi Egyetem kutatói laboratóriumi körülmények között vizsgálták meg, meddig is élnek a háziméhek, és a Scientific Reports folyóiratban közzé tett eredmények alapján arra jutottak, hogy a környezeti adottságoktól független változásról van szó: az 1970-es évek óta közel 50 százalékkal csökkent az élettartamuk.
E mögött feltehetően genetikai okok is állhatnak például az egyre gyakoribb kolóniaösszeomlás (elnéptelenedés) és a csökkenő mézhozam.
A méhészek jól tudják, hogy a háziméhek generációi milyen ütemben cserélődnek, vagyis mennyi a természetes élettartamuk, amennyi alatt elöregednek és elpusztulnak. Azonban azzal, hogy ez az ütem felgyorsult, az is együtt jár, hogy gyakrabban kell megújítani a családokat ahhoz, hogy a feladataikat el tudják látni. Ennek az okait keresték a kutatók: felmérték a környezeti stressztényezőket, betegségeket, parazitákat, rovarirtó szernek való kitettséget, valamint a táplálkozást. A valóságos, méhészek által tapasztalt helyzetet tükröző, rövidebb élettartamot jelző modellezésből azt kapták, hogy ez az élettartam független a külső tényezőktől. Bár elképzelhető, hogy álcaként a vizsgált méhek akár valami gyenge vírusfertőzés, akár rovarirtó szer kis mértékű hatásának voltak kitéve, míg a családok dolgozói etették őket, de kikelésük után semmi jelét nem mutatták annak, hogy betegek lennének.
Varroa atkák egy háziméh álcán (így hívják a háziméh lárva állapotát). Forrás: Pixabay
