A tojásrakó emlősök eredetéről alkotott ismereteinket gyökeresen forgatja fel egy új felfedezés.
Bolygónk ma kétségkívül legfurább emlősei a tojásrakók, mint a négyféle hangyászsün, illetve a kacsacsőrű emlős. E különös lények mintegy 160-120 millió éve különültek el az emlősök fő ágától, és ekkor a mainál sokkal nagyobb fajgazdagság, elterjedés jellemezte őket.
Bár sokan úgy vélik, ez az ág a mai emlősök afféle elődje, azonban ez távolról sincs így, egészen egyszerűen oldalági rokon, ahogy az erszényesek is. A tojásrakó nem primitívebb nálunk, egyszerűen csak más.
Voltak olyan körülmények, amelyek régebben nekik kedveztek, ám mára jelentősen átalakult a bolygónk, például az egykori Gondwana feldarabolódott, és így nagyon messze távolodtak egymástól az emlősök egyes fejlődési ágai, földrajzilag. Míg korábban Ausztrália, Dél-Amerika között az Antarktisz régiója fizikai összeköttetést biztosított, ám kb. 50 millió éve teljesen megszakadt ez a kapcsolat.
Az elmélet igazolásához erre a csontocskára volt szükség. Forrás: Southern Cross University / Museums Victoria
Egészen idáig az volt az elfogadott elmélet, hogy szárazföldi eredetűek a tojásrakó emlősök – a kacsacsőrű emlős ugyan félig vízi életmódúvá vált, de a hangyászsünök végig a szárazföldön éltek. Voltak szakemberek, akik ugyan a vízi ős mellett voksoltak, de konkrét bizonyíték eddig nem volt ehhez az elmélethez. Egy kis csont, amelyet a Museums Victoria Kutatóintézet szakemberek fedeztek fel és az Új-Dél-Walesi Egyetem kutató elemeztek, bizonyíthatja a vízi, félig vízi eredet elképzelését.
Az evolúció során rengeteg olyan emlős volt, amely a szárazföldön alakult ki, majd a vízben találta meg végleges otthonát (gondoljunk csak a legismertebbekre, a cetekre) a fordított irány viszont gyakorlatilag ismeretlen. Ennek az az oka, hogy a vízi életmód egészen speciális alkalmazkodási módokkal jár, ennek során számos, a szárazföldi léthez szükséges tulajdonság elvész. Ezek a veszteségek, átalakulások afféle evolúciós zsákutcaként megakadályozzák azt, hogy például egy tengeritehén vagy egy delfin ismét szárazföldi állattá váljon.
Az ősi tojásrakó, amely még a felfedezésekor a Kryoryctes cadburyi nevet kapta, mintegy 108 millió éve élt, nem teljesen volt vízi életmódú, hanem a mai kacsacsőrűhöz hasonlóan csak félig vízi. Az állatot képviselő felkarcsont külsőre egészen olyan, mint a mai hangyászsünöké. Azonban most a belső szerkezetét is megvizsgálták ebben pedig eltér attól, amelyet a szárazföldi állatok csontjában láthatunk. E szerkezet elárulta az állat egykori élőhelyét.
Az ősi tojásrakó csont keresztmetszete balra, a mai kacsacsőrű emlősé középen, a mai hangyászsüné jobbra. Forrás: PNAS
