A biológiai sokféleség egyben kulturális sokszínűség is

A bolygó biológiai sokféleségének megőrzésére irányuló globális erőfeszítésekben a kulturális sokszínűség szerepe gyakran figyelmen kívül hagyott, de szerves része a természetvédelmi egyenletnek. A 118 országban 122 nemzeti partnerrel rendelkező nemzetközi természetvédelmi szervezet, a BirdLife International helyi megközelítése, a különböző perspektívák és gyakorlatok bajnoka a természeti világunk előtt álló összetett kihívások kezelése érdekében.

A közelmúltban arról számoltak be, hogy a vadon élő állatok populációi átlagosan közel 70%-kal csökkentek 1970 óta. Ennek a drasztikus veszteségnek a középpontjában a természet és a kultúra közötti megosztottság áll, ahol a környezetet egyre inkább az emberi élettől elkülönültnek tekintik, ami szüntelen kizsákmányoláshoz és degradációhoz vezet. Felismerve az emberek és a természet közötti létfontosságú kapcsolatot, a BirdLife több mint 6000 helyi és őslakos közösséggel működik együtt a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása érdekében szerte a világon.

Fotó: unsplash.com / Coralie Meurice

A helyi természetvédelmi csoportokkal (LGC-k) való együttműködés kulcsfontosságú prioritás a BirdLife számára. Ez azért van, mert a helyi és őslakos csoportok a hagyományos tudásrendszerek és gyakorlatok őrzői, amelyeket generációk során finomítottak és adaptáltak az ökológiai sokféleség ápolására. Természetvédelmi tudományunk ilyen tudásrendszerekkel való integrálásával képesek vagyunk mélyebben megérteni a fajok kölcsönhatásait, az évszakok ciklusait és a tájdinamikát. Ez az együttműködés nemcsak tudományos kutatásainkat gazdagítja, hanem felhatalmazza az LGC-ket a hosszú távú társadalmi és környezeti fenntarthatóság biztosítására is.

Jó példa erre a libanoni BirdLife partner, a Libanoni Természetvédelmi Társaság (SPNL). Az SPNL újjáélesztette a Hima természetvédelmi megközelítését, amely egy ősi erőforrás-gazdálkodási rendszer, és amely az Arab-félszigetről származik körülbelül 1500 évvel ezelőttről. A Hima, amely arabul „védett helyet” jelent, hangsúlyozza a természeti erőforrások fenntartható használatát, egyensúlyt teremtve az ökológiai egészség és a közösség igényei között. Ez magában foglalja az olyan gyakorlatokat, mint az ellenőrzött legeltetés, a szabályozott vadászat és a vízkészletek megőrzése. A konszenzusos döntéshozatal révén az SPNL összesen 25 Himát hozott létre, amelyek Libanon területének 6%-át képviselik, és növelik az ökoszisztéma ellenálló képességét az elkövetkező generációk számára.

Fotó: unsplash.com / Micah Tindell

A világ biológiai sokféleségének nagy része a helyi és őslakos közösségek tulajdonában és kezelésében lévő tájakon és tengeri területeken található. Valójában a globális biológiai sokféleség 80%-a az őslakos területeken található, annak ellenére, hogy a világ teljes népességének kevesebb mint 5%-át teszik ki. Hatékony, hosszú távú megőrzése tehát akkor érhető el, ha a helyi és őslakos közösségeket felhatalmazzák és támogatják.

A BirdLife partnere, a Guyra Paraguay nemrégiben bizonyította elkötelezettségét ez iránt azzal, hogy történelmi jelentőségű 548 hektár földet adott át a Mbya Guaraní őslakos közösségnek. Ennek az átadásnak kulcsfontosságú eleme a „Tekoha Gasu” erdő megőrzése a San Rafael Nemzeti Parkban, amely fontos madár- és biodiverzitási terület (IBA). A Mbya Guarani számára a „Tekoha Gasu” jelentése „Gran Hogar” vagy „Nagy otthon”, amely kiemeli a természeti és kulturális örökség közötti mély kapcsolatot. Ez az eredmény nemcsak a paraguayi őslakosok ősi földjogait tiszteli, hanem számos globálisan veszélyeztetett madárfajnak is kedvez a területen, beleértve a pápaszemes guánt (Pipile jacutinga) és a galambnyakú amazont (Amazona vinacea).

Pápaszemes guán (Pipile jacutinga). Fotó: iNaturalist / marcosfelixpantanal

A hatékony és inkluzív természetvédelmi irányítás elismeri az LGC-k környezetükkel kapcsolatos pótolhatatlan szakértelmét. Mbelilingben, a Flores szigetén található nagy biodiverzitású ökoszisztémában, a Burung Indonesia (BirdLife Partner) együttműködik a helyi csoportokkal, mint például a Mama-Mama Penjaga Mbeliling, annak biztosítása érdekében, hogy a természetvédelmi erőfeszítések megvédjék az erdőket, miközben támogatják a megélhetést is. Ennek a megközelítésnek a központi eleme a közösségi részvétel, ahol a falusiak, különösen a nők, azon dolgoznak, hogy megfigyeljék az erdőket, amelyek több tucat endemikus madárfajnak adnak otthont, mint például a Floresi vitézsas (Nisaetus floris) és a Floresi füleskuvik (Otus alfredi). Ez az inkluzív modell nemcsak a helyi biológiai sokféleséget őrzi, hanem javítja a közösségekben élők életminőségét is.

Floresi füleskuvik (Otus alfredi). Fotó: iNaturalist / yoviejehabut

Afrikában, a BirdLife partnere, a Guinée Ecologie hasonló közösségvezérelt megközelítést alkalmaz az ökoszisztéma helyreállítására az észak-guineai Tristao-szigeteken. Az ott található mangrove-erdők a vadon élő állatok alapvető élőhelyei, több mint 200 madárfajjal és számos tengeri teknősfajjal. A helyi közösségekkel együttműködve 1400 hektár mangrove-erdőt állítottak helyre, amely fellendítette a helyi megélhetést, és demonstrálta a részvételen alapuló megőrzés sikerét mind a biodiverzitás, mind a társadalmi-kulturális örökség terén.

Mangrove-erdő. Fotó: unsplash.com / David Clode

Pillanatképként szolgál, hogy ezeken a példákon keresztül ünnepeljük a biológiai sokféleség 2024-es nemzetközi napját. A BirdLife Partnership keretében működő sokszínű közösségek nélkül nem lennénk képesek ennyire sikeresen megvédeni és helyreállítani a természetet. Az ENSZ idei témája, a „Légy része a tervnek” időszerűen utal a BirdLife partnerközpontú, civil társadalmi természetvédelmi modelljének fontosságára.

Miközben büszkék vagyunk erősségeinkre, azt is elismerjük, hogy ezen az úton folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Ennek részeként a BirdLife Partnership vitákat folytat a dekolonizációs természetvédelemről. A kifejezés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, általában a gyarmatosítás megőrzésre gyakorolt történelmi és folyamatos hatásainak kritikai értékeléseként értelmezik.

Középpontjában az a vágy áll, hogy lépéseket tegyünk egy igazságosabb és befogadóbb világ megteremtése felé, ahol az emberek és a bolygó együtt gyarapodnak.

Írta: Lajtár Lili – biológus