Afrikából Dél-Amerikába sikerült a bogáncslepkének átkelnie, ezzel a faj eddig ismert rendkívüli vándorlásaihoz még egy elképesztő rekordot hozzá tudott tenni.
A bogáncslepkét nem véletlenül vizsgálják oly sokat, nemcsak gyönyörű, hanem rendkívüli távolságokat képes megtenni. Többgenerációs vándorlásának egyre több részletét ismerhetjük meg, egy egészen friss kutatás újabb rekordját mutatta be.
A Nature Communications folyóiratban Dél-Amerikában befogott bogáncslepkéket vizsgáltak meg. Bár e faj a világon nagyon sokfelé megtalálható, Dél-Amerikában azonban nem jellemző a jelenléte. Egy különös találkozásból azonban fontos kutatás született. A kutatást vezető Gerard Talavera egy októberi napon néhány éve Francia-Guyanában, az Atlanti-óceánhoz közel számos bogáncslepkével találkozott, nem kis megdöbbenésére. Hogy kerülhettek oda? Talavera barcelonai rovarász-evolúcióbiológus és National Geographic felfedező is.
A kutató, aki a lepkék vándorlását vizsgálja, 3 egyedet befogott, hogy a segítségükkel kideríthesse, mi áll a különös helyszínen felbukkanásuk mögött. A sterilen lecsomagolt állatokat később számtalan vizsgálatnak vetették alá.
Szaharai szelek szárnyán
Jól ismert, hogy a Szahara pora átkel a szelekkel az Atlanti-óceánon, és Dél-Amerikában tápanyagokkal látja el a növényeket. Ezek a szelek egy meghatározott kelet-nyugati útvonalat követnek ám hol délebbre, hol északabbra jutnak el az óceánt átszelve. E szélrendszerek segítették hozzá a kutatókat ahhoz, hogy megoldják a lepkék feltűnésének rejtélyét.
E szelekről számos meteorológiai mérés is tanúskodik, így a befogás időpontja és helyszíne alapján vissza lehetett következtetni arra, mely irányokból kerülhettek a francia-guyanai partokra a bogáncslepkék. Attól függően, hogy milyen felszín feletti magasságban utaztak, három afrikai helyszínre vezettek vissza a szálak.
Családfa, étrend, hátszél
A mintául szolgáló egyedek genetikai elemzése mellett a rajtuk található növényi nyomok genetikai elemzése is alapvető fontosságú volt. A lepkék genomját összevetették észak-amerikai, afrikai és európai bogáncslepkék genomjával, hogy feltáruljon, honnan is származhattak.
Ennek eredményei kizárták, hogy Észak-Amerikából érkeztek volna Francia-Guyana területére, a génjeik az európai-afrikai csoportéhoz kötötték őket. A lepkéken talált pollenszemcsék megerősítették a lepkék származását: afrikai növényekről eredtek. Ilyen volt például a kizárólag a Száhel-övezetben élő Guiera senegalensis vagy az ugyanott honos Ziziphus spina-christi. E két faj augusztus és november között virágzik, élelmet kínálva a lepkék számára.
A két afrikai növényfaj elterjedési területe, amelynek pollenjét magukkal vitték a bogáncslepkék. Forrás: NATURE COMMUNICATIONS
