Zsiráf, afrikai elefánt, röviduszonyú makócápa, ázsiai kiskarmú vidra – ezek az állatfajok is bekerültek a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) fokozottabb védelme alá.
„Az emberiségnek reagálnia kell az egyre súlyosbodó kihalási válságra, méghozzá oly módon, hogy változtat bánásmódján a vadon élő állat- és növényfajokkal” – jelentette ki Ivonne Higuero, a CITES főtitkára.
Összesen 139 fajt helyeztek újonnan védelem alá, vagy szavaztak meg számára fokozottabb védelmet a Genfben megrendezett tanácskozás résztvevői.
A washingtoni egyezményt aláíró országok első ízben döntöttek a zsiráfok és a testrészeikből készült termékek nemzetközi kereskedelmének szabályozásáról az állatok „csendes kipusztulásának” megakadályozása érdekében.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) becslése szerint a világ zsiráfállományának csökkenése az elmúlt 30 évben elérhette a 40 százalékot, ma már legfeljebb 100 ezer példány él belőlük. A zsiráfokat különösen súlyosan érinti élőhelyeik elvesztése, ám a védelmüket szolgáló szabályozás megszavazásával a CITES-t aláíró országok elismerték, hogy a zsiráfok testrészeinek nemzetközi kereskedelme is hozzájárul a faj hanyatlásához.
Afrika déli országai ugyanakkor hevesen ellenezték a javaslatot, hogy bármiféle nemzetközi szabályozás alá vonják a területükön élő zsiráfpopulációkat, mondván, hogy azok egészségesebbek és védettebbek.
A tanácskozáson csaknem teljes tilalmat fogadtak el az afrikai vadonban befogott elefántok állatkerteknek és szórakoztató intézményeknek történő eladásáról.
A CITES 1977-ben vette fel az afrikai elefántot a veszélyeztetett fajok közé, és 1989-ben betiltotta az elefántcsont nemzetközi kereskedelmét azután, hogy az állatok száma drasztikusan megfogyatkozott.
A dél-afrikai országok azonban, ahol az elefántpopulációk egészségesek és védettek, engedélyeztetni akarják elefántcsontkészleteik eladását, hogy finanszírozni tudják a természetvédelmi erőfeszítéseiket. Tanzánia delegáltja tíz dél-afrikai ország képviseletében szólalt fel Genfben, és felvetette az egyezményből kilépés lehetőségét.
A több mint 180 országból érkezett delegáltak
18 veszélyeztetett cápa- és rájafaj, köztük a világ leggyorsabb cápafaja, a röviduszonyú makócápa védelem alá helyezését szavazták meg.
Felvételük az egyezmény 2. számú mellékletébe azt jelenti, hogy az aláíró országok csak akkor foghatják ki ezeket az állatokat a tengerből, ha bizonyítani tudják, hogy kereskedelmi célú halászatuk nem veszélyezteti a fennmaradásukat.
A tanácskozás résztvevői megszavazták továbbá, hogy az ázsiai kiskarmú vidra és a szintén Ázsiában honos simaszőrű vidra kerüljön át a 2. számú mellékletből az 1. számúba, ami egyenlő a nemzetközi kereskedelmük betiltásával. Természetvédők szerint
az elmúlt 30 évben legalább 30 százalékkal csökkent a vidrák száma a világon,
és a folyamat felgyorsult azáltal, hogy divat lett házi kedvencként való tartásuk, főleg Japánban, ahol a szaporodó vidrás kávéházak 10 ezer dollárt is megadnak egy vidrakölyökért.