A pajzsoscankó Magyarországon az egyik legnagyobb számban átvonuló parti madár. A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén is rendszeresen találkozhatunk vele, az itteni vizes élőhelyek ugyanis kedvező táplálékbázist kínálnak számára. A Biharugrai- és a Begécsi halastavakon, valamint a környező mocsarakban is gyakran felbukkan.
Ez a közepes méretű parti madár a szalonkafélék népes családjába tartozik. Eurázsia északi felében költ. Hazánkban csak néhány alkalmi fészkelését jegyzik az elmúlt évszázadból. Poligám madár. Szaporodási időszakban a nászruhás hímek változatos színekben pompáznak, dürgésük rendkívül látványos, a nyakuk körül lévő tollpajzsot és a fejtetőn lévő bóbitát ilyenkor felmeresztik. Ez a mutatvány nem a tojó csábítására szolgál, hanem a többi hímmel szembeni területfoglalás része. Tavasszal nálunk is megfigyelhetőek ilyen színes hímek. A költési idő végeztével a hím is a tojóhoz hasonló, szerényebb, barnás tollruhát visel.
Fátlan, nyílt területeken költ, általában három-négy tojást rak, melyekből a fiókák 20-23 nap után kelnek ki. A Kis-Sárréten az elmúlt évek adatai alapján a tavaszi vonulása március-május, míg az őszi augusztus-november közé esik. Ritkán nyáron is felbukkan. A vonulási időszakban az egyszerre megfigyelt legnagyobb példányszámok néha elérik az ezres nagyságot is, de általában százas csapatai jellemzőek.
A lecsapolt halastavak kiváló táplálékbázist jelentenek, ahol a pajzsoscankók főleg apró csigákat, rákokat, férgeket fogyasztanak. Ősszel néha magvakat is szedegetnek a gyepterületeken. Gyakran táplálkoznak a mocsarakban és a vizenyős legelőkön is. A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén a vizes élőhely-rekonstrukciók más madarak mellett a pajzsoscankók számára is kedvező feltételeket biztosítanak.
A pajzsoscankók legjelentősebb telelőterülete Nyugat-Afrika, ezen kívül Indiában, Pakisztánban és Kis-Ázsiában is vannak telelőhelyeik.
A cikk borítóképét készítette: Lóki Csaba („Lépés indulj”)
Fotó: Tóth Imre
Fotó: Tóth Imre
