Az Őrségi Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatának visszatérő feladata tél végén, februárban a mesterséges odútelepeink állapotának ellenőrzése. Ennek során számba veszik a pontos nyilvántartásban vezetett költőodúk meglétét, felmérik állapotát (a tető-, az odú anyagának- ill- a , bejárati nyílás épsége, hívatlan kisragadozók-időszakos fészekfosztogatók elleni biztosítás megléte).
További fontos teendő az elhasználódott, ürülékkel, esetleg fészekparazitákkal fertőzött fészekanyag odúból való eltávolítása. Ekkor nyílik a legjobb alkalmunk a nyár derekán lódarazsak által elfoglalt költőhelyek darázsfészkeinek az eltávolítására is.
Egy ilyen, 9 db „B” típusú- és 1 db „D” típusú odúkból álló telepet ellenőriztem február 15-én az Igazgatóságunk vagyonkezelésében lévő egykori Farkasfai Meteorológiai Állomás kertjében. Egy fiatal kocsányos tölgyön, mintegy 2,5 m magasan lévő „B” típusú odút leemelve, majd tetejét felnyitva érdekes, általam eddig még sohasem tapasztalt látvány fogadott. Mohákból cinkék által összehordott fészekanyagon egy félig-meddig összetekeredett vízisikló teteme feküdt. A sikló fej része hiányzott, itt néhány cm-es szakaszon a bőr nélkül a csupasz gerinc látszódott. A feltehetőleg fiatal állat mintegy 1 cm széles és kb. 40-45 cm hosszú lehetett.
A májusi odúellenőrzéskor széncinege fészkelt benne, június végén pedig csak a megmaradt moha fészekanyag volt látható. A szakirodalom erdei sikló esetében említést tesz a madárfiókák, tojások fogyasztásáról, mely esetekben mesterséges fészekodvakat is meglátogat vagy búvó-pihenőhelyként használja. Azonban vízisiklónál ilyenről nem találunk említést. Ettől függetlenül kivételes esetként még az is előfordulhatott, hogy a teleléshez búvóhelykeresés közben „keveredett” ide a fiatal egyed, amely azonban nem szolgált neki a fagyos éjszakákon megfelelő védelemmel.
Mivel a „B” odú nyílása 3-3,5 cm-es, ezért ragadozó vagy vártamadarak, szőrmés kisragadozók (nyest, nyuszt), továbbá a vörös mókus általi behurcolás sem látszik valószínűnek. Hazánk néhány nemzeti parkjában, szalakóták által használt „D” típusú odúkból került már elő a fiókák részére tápláléknak behordott vízisikló teteme.
Kisrágcsálók közül nagy pelék kerültek elő ebben az ellenőrzési időszakban két másik, a kertben lévő „B” odúból.
Esetükben a szakirodalom említést tesz a lakóhely foglalás miatti madár-fióka predációról, de hüllők itt sem kerülnek említésre. Előszeretettel használják az erdei egerek is búvóhelyként, táplálék raktárként ezeket a helyeket, az ő esetükben inkább az elpusztult siklótetem megrágása képzelhető inkább el.
Mindezek után feltehetnénk a kérdést: Hogyan kerülhetett mégis a vízisikló itt az Őrségben egy madárodúba? Erre pontos választ adni jelenlegi ismereteink alapján még nem tudunk.
Kép és szöveg: Dr. Jandrasits László
A cikk borítóképét készítette: Koncsek János (Sikló portré)
