Kutatások szerint változik a Föld óceánjainak a színe, amiért valószínűleg az éghajlat összeomlása a felelős. A tanulmány szerint a mélykék tenger valójában az idő múlásával folyamatosan zöldebbé válik, különösen az Egyenlítőhöz közeli alacsony szélességi körökön.
„Nem azért foglalkozunk ezzel, mert a szín maga ennyire fontos, hanem azért, mert ez a jelenség az ökoszisztéma állapotában bekövetkezett változásokat tükrözi” – mondta BB Cael, a Southamptoni Egyetem Nemzeti Oceanográfiai Központjának tudósa, a Nature-ben megjelent tanulmány szerzője.
A korábbi kutatások az óceán zöld színének – amelyért a planktonban lévő klorofill felelős – változásaira összpontosítottak, hogy megismerjék a változó éghajlati trendeket. Cael csapata azonban a NASA Modis-Aqua műholdjának több mint 20 éven át végzett megfigyeléseit vizsgálta, és az óceán árnyalatának változási mintáit kereste egy teljesebb színspektrumon keresztül, beleértve a vöröset és a kéket is.
Hőhullámok az óceánok mélyén
A különböző méretű planktonok eltérően szórják a fényt, a különböző pigmenteket tartalmazó planktonok pedig másképp nyelik el a fényt. A színváltozások vizsgálata világosabb képet adhat a tudósoknak a planktonpopulációk változásairól szerte a világon. A fitoplankton kulcsfontosságú az óceáni ökoszisztémák számára, mivel a legfőképpen ez a táplálékláncok alapja.
Ha összehasonlítjuk ezeket a színváltozásokat egy feltételezett számítógépes modellel, amelyek azt szimulálják, hogy miként néznének ki az óceánok, ha soha nem következett volna be az ember okozta globális felmelegedés, a változás egyértelmű.
Olyan változások láthatók a színekben, amelyek a trópusok és szubtrópusok szinte valamennyi óceánjában jelentős mértékben megfigyelhetők
– mondta Cael.
A változásokat a világ óceánjainak több mint 56%-ában észlelték – ez a terület nagyobb, mint a Föld összes szárazföldje együttvéve. A legtöbb területen egyértelmű a „zöldítő hatás” – mondta Cael, de hozzátette, hogy vannak olyan helyek is, ahol a vörös vagy kék színek emelkednek vagy csökkennek.
„Ezek nemcsak hatalmas ökoszisztéma-romboló változások lehetnek, hanem egészen aprók is” – mondta Cael. „Ez azonban további bizonyítékkal szolgál nekünk arra vonatkozóan, hogy az emberi tevékenység valószínűleg olyan módon érinti a globális bioszféra nagy részét, amelyet fel sem tudunk fogni”.
Michael J Behrenfeld, az Oregon Állami Egyetem kutatója – aki ebben a kutatásban nem vett részt – szerint bár ez a felfedezés határozottan megmutatja a változó éghajlat egy újabb következményét, az még nem világos, hogy ezek a változások mennyire erősek, illetve mi történik az óceán mélyében, ami ezeket előidézi.
A Csendes-óceáni szemétsziget egy új ökoszisztéma lett
„Valószínűleg a mért trendek több tényező párhuzamos változásához kapcsolódnak” – mondta Behrenfeld. Például a mikroműanyagok potenciálisan növekvő mennyisége az óceánban, amely más részecskékhez hasonlóan növeli a fényszórást. „Az ezekre a kérdésekre adott válaszok birtokában elkezdhetjük megérteni az ökológiai és biogeokémiai következményeket” – tette hozzá.
Az ehhez hasonló kisebb kutatások helyett a NASA 2024 januárjában elindítja a Pace (plankton, aeroszol, felhő, óceáni ökoszisztéma) elnevezésű műholdját, amely több száz színt mér majd az óceánban.
„Határozottan fontos következő lépés, hogy pontosabb következtetéseket vonjunk le arról, hogy valójában mik is ezek az ökológiai változások” – mondta Cael.
