A téli madárvilág összetétele, mozgalma, vonulási ritmusa is némileg változott, ami a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is jól nyomon követhető.

A vízhez kötődő fajok a lefagyások után délebbre húzódnak, vagy azokra a folyókanyarulatokra, ahol később fagy be a víz. A darvak például Dévaványa környékén a hőmérsékletnek megfelelően hol a Hortobágy felé repülnek, hol vissza Kardoskút, vagy a szegedi tavak felé. A nagy tavakon a vadludak és a tőkés récék maradó csapatai az egyre szűkebb vízfelületekre, az un. lihogókra koncentrálódnak, amíg a fagy össze nem rántja alattuk a nyílt vizet.

Fotó: Széll Antal István

A vadludakra különösen jellemző, hogy a Kárpát-medencében, majd a délebbi tájakon is a hóhatárhoz kötik a továbbvonulásukat vagy a megjelenésüket.

A nappali ragadozók közül a kékes rétihéja mennyiségén is az látszik, hogy enyhüléskor, amikor szabaddá válik a talajfelszín, nagyobb számban jelennek meg. Néha 6-8 példány is látható pusztánként és ezek nagy részében a növényzetet éjjelezőhelynek is használják. Amikor betör a havazás, számuk megfogyatkozik, mert már kevésbé férnek hozzá a pockokhoz, egerekhez, a takarást biztosító hólepel miatt.

Fotó: Széll Antal István

A túzokok enyhe teleken főleg repceföldeken telelnek át a Kárpát-medencében. A téli hidegben csapataik aggregálódnak, helyenként több mint száz példány is számba vehető. A sekély hótakarót még könnyen viselik, mert az asztalközösség más fajai, mint az őz vagy a mezei nyúl hozzáférhetővé teszi számukra a repcelevelet. A hirtelen jött magas hóborítás azonban felszínre hozza a látensen megnyugvó vonulási ösztönt. Az enyhülő időjárás alkalmával a túzokok főleg január és február tájékán rögtön elkezdenek „gyepezni”, hiszen ezek az élőhelyek lesznek rövid idő múlva a fő előfordulási helyeik. Ezt használják nappal és éjszakázásra is. A hormonok is indítják az élettani folyamatokat, többek között a viselkedésváltozást és a vedlést. Február végére sok kakas már majdnem teljes nászruhában pompázik.

Fotó: Széll Antal István

Bár a cinegék nálunk telelnek át, ha télutón jelentős enyhülés következik be, csökken az etetők látogatottsága és inkább az erdőkbe tevődik át az előfordulásuk. A kényelem, a könnyű táplálék vissza-visszahozza őket egy kis feltöltődésre, de már közeledik az az időszak, amikor a revírek környékén kell állandósulniuk.

A cikk borítóképét készítette: Hargitai László (Szállj velem!)