Nem kell ornitológusnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk arra, miként befolyásolja a madarak jelentős részének vonulását a rendelkezésükre álló táplálék mennyisége és minősége.
Különösen érdekes ez egy olyan fajcsoportnál, mint a sirályoké. Az alább leírt történések ismeretében viszont talán magunk is tudunk majd választ adni a címben feltett kérdésre.
A nyékládházi sirálysziget nyári üzemben (Fotó: Juhász Csaba)
Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idei tél végén is metszőollót, macsétát, kapát, csákányt és egyéb eszközöket ragadtak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportjának önkéntesi, valamint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjaként e sorok írója is, és elcsónakáztunk a Nyékládháza melletti tavak egyikén található sirályszigetekre. De nem ám a szép idő miatt hajóztunk erre, hanem azért, hogy megnyessük az itt található növényzetet, ezáltal helyet biztosítsunk az évek óta itt költő védett dankasirályok (Chroicocephalus ridibundus) és fokozottan védett küszvágó csérek kolóniáinak (Sterna hirundo). Ugyanis mindkét madárfaj kedveli a nyílt, növényzettől mentes vagy csak kevéssé benőtt szigeteket.
A sirályszigeteket meg kell tisztítani a nádtól… (Fotó: Juhász Csaba)
…és a gyalogakáctól is! (Fotó: Balázsi Péter)
Bátran kijelenthetjük, hogy a foglalkozás elérte célját, hisz idén is nagyszámban költött a már említett két faj a telepen. Rajtuk kívül még megtelepedett itt vízityúk (Gallinula chloropus), búbos vöcsök (Podiceps cristatus) és tőkés réce (Anas platyrhynchos), sőt, fészkelt minimum egy pár fokozottan védett szerecsensirály (Ichthyaetus melanocephalus) is az egyik szigeten. Ez utóbbi fajból valószínűleg ez az első ismert fészkelés a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén!
Dankasirályok és küszvágó csérek, középen az újonnan megtelepült szerecsensirállyal (Fotó: Juhász Csaba)
Az idei évben színesgyűrűs-jelölést is terveztünk a sirályokra és a csérekre, ezért június első felében ismét meglátogattuk a szigeteket. Itt fontos kiemelni, hogy kizárólag természetvédelmi kutatás céljából keressük fel a költőtelepeket, hisz ilyenkor komoly zavarásnak vannak kitéve a madarak, amit megpróbálunk a lehető legkisebbre mértékűre csökkenteni. Nem mellesleg a költő madarak bárminemű zavarása – így gyakorlatilag a szigetek felkeresése is ebben az időszakban – tilos! A gyűrűzés során 70 küszvágó csér fiókára, 48 dankasirály fiókára és 1 szerecsensirály fiókára került fémgyűrű, és az esetek nagyobbik részében színes gyűrű is. A színes gyűrűs jelölés előnye, hogy távcső vagy fényképezőgép segítségével, a madarak befogása nélkül is le lehet olvasni őket, és így be lehet azonosítani a viselőjüket. A fiókák egy része viszont még olyan aprócska volt, hogy méretéből adódóan nem raktunk rá színes gyűrűt.
Sirályfiókák, lábukon a fémgyűrűvel (Fotó: Juhász Csaba)
Az ott tartózkodásunk során összeszámoltuk a szigeteken található idei fészkeket, ami alapján körülbelül 100-100 pár költött dankasirályból és küszvágó csérből is a területen. Bár látszik, hogy azonos számban fészkelt itt a két faj, mégis számottevően több csérfiókát gyűrűztünk. Ennek nagyon prózai oka van: a csérek fiókái fejletlenebbek voltak, így kevésbé tudtak elúszni előlünk, ezáltal könnyebb volt megfognunk őket.
A gyűrűzés alatt a fiókák nem csak elbújni és elúszni próbáltak előlünk, hanem a lenyelt táplálékuk visszaöklendezésével is megpróbálták elérni, hogy ne kapjanak gyűrűt. Míg a csérek kizárólag ruszli alapanyagnak is beillő kishalakkal, elsősorban küszökkel örvendeztettek meg minket, addig a sirályok sokkal változatosabb menüt „kínáltak” nekünk. Leginkább szárazföldi férgeket, gilisztákat öklendeztek vissza, de azért kaptunk egy feltehetően nyársalásból származó szalonnabőr-darabkát is. Ekkor mesélt el Balázs egy sztorit, miszerint téli sirálybefogáskor az egyik madárból egy jó adag bolognai spagetti jött vissza a lábuk elé…
Távozás a szigetekről (Fotó: Juhász Csaba)
Az ekkor gyűrűzött madarak közül eddig három példányról kaptunk megkerülési adatot. A küszvágó csérek közül egy madarat 3 hónappal a megjelölése után Ukrajnában, a Fekete-tenger partján olvastak le. Ez a második magyar gyűrűs küszvágó csér megkerülés Ukrajnában, de az első azok közül, amiket nem lőttek le ( bővebben).
Az Ukrajnában leolvasott kifejlett küszvágó csér akkor már így nézett ki (Fotó: Pavel Panchenko)
Három hónappal korábban mi még ilyennek láttuk (Fotó: Juhász Csaba)
A két leolvasott dankasirályt kicsivel korábban, július végén, illetve augusztus elején figyelték meg. A már kifejlett madarakat a költőteleptől 930 km-re található Milánóban azonosította Luca Bonomelli. És ugye Milánóról mi jut eszébe egy éhes embernek…
Nos, végezetül akkor ismételjük csak meg a kezdőkérdést: „Vajon szeretik-e a sirályok a tésztát?”
Nászruhás dankasirály (Fotó: Juhász Csaba)
Köszönet illeti a költőtelep kitakarításban és a gyűrűzésben résztvevő lelkes önkénteseket, név szerint: Enyedi Róbertet, Juhász Csabát, Katona Gergelyt, dr Koleszár Balázst, Ortó Pétert, Ölveczki Gyulát és Somoskői Pétert!
Írta: Balázsi Péter – természetvédelmi területfelügyelő
A cikk borítóképét készítette: Hegedűs Ilona (Dankák)
