Törökországi hőmérséklet lesz Magyarországon a század végére? A városi éghajlati analógiákról

2020.10.05.

ForrásMásfél fokÍrta: Kis Anna – Meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tanársegéde.

A globális felmelegedés, és az abból fakadó éghajlatváltozás egy rendkívül összetett folyamat, amit sokáig a tudományos világ sem tudott kellő közérthetőséggel elmagyarázni a társadalom szélesebb rétegeinek. Habár a kutatók értelemszerűen igyekeztek egzaktan, a legfontosabb témakörökről beszélni, a világ szerencsésebbik felén, ahol kevésbé érzékelhetőek a klímaváltozás negatív hatásai, továbbra is egy térben és időben távoli folyamatként gondolnak rá. Analógiákkal azonban a bonyolult klímamodell-szimulációk is jobban megérthetőek: ki ne értené azt, hogy a városban, ahol él, 50‒100 év múlva olyan hőmérséklet lesz, mint egy sokkal délebbre fekvő, forróbb éghajlatú városban? Bemutatjuk az éghajlati analógiák városokra történő alkalmazását, azok előnyeit és buktatóit. Kis Anna és Bátori Levente, meteorológus MSc hallgató közös cikke.

Budapesten a nyári maximum-hőmérsékletek átlaga az 1985‒2015 közötti periódusra vonatkozóan 24,8 °C, azonban a globális felmelegedés következtében a jövőben ez a szám valószínűleg emelkedni fog. Olyannyira, hogy fővárosunk 2100-ra Tirana (Albánia) klimatikus körülményeit idézheti, sőt, pesszimistább becslések szerint a törökországi Izmirt feltételezhetjük Budapest jövőbeli klímapárjának. Összehasonlításképpen, Budapest évi átlaghőmérséklete 11,8 °C, Tiranáé 14,8 °C, Izmiré pedig 16,7 °C.

Azaz, fővárosunk esetében egy jelentős délebbre tolódást feltételezhetünk éghajlati szempontból, amely egyértelműen magasabb hőmérsékleti értékekkel jár. Bár sokak számára elsőre vonzónak tűnhet az, hogy a török riviéra időjárását örökli Magyarország, de ha a hőhullámok, a városi hősziget jelenség, a szárazság és a vízhiány felől vizsgáljuk az emelkedést, akkor már rögtön egy nem olyan vonzó összképet kapunk.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) adatai és globális klímamodell-szimulációk alapján Debrecenre külön is végeztek klímakutatást. Százalékos arányban fejezték ki, hogy különböző régiók éghajlata mennyire hasonlít a magyar városéra. Az eredmények szerint a város éghajlati analógiája egyre inkább délebbre tolódik, kevesebb észak-magyarországi terület mutat legalább 90%-os hasonlóságot, viszont több dél-romániai és észak-bulgáriai régió igen.

Egy másik kutatás azt vizsgálta, hogy bizonyos mértékű északi félgömbi hőmérséklet-emelkedések (+0,5 °C, +1 °C, +2 °C, +4 °C) esetén adott régióknak hol találhatóak a földrajzi analógjai. Ez alapján a fél fokos hőmérséklet-emelkedést feltételező szcenárió szerint Magyarország jövőbeli éghajlata a mai Vajdaság, illetve a Zsil-völgye klímájára fog hasonlítani. Az 1 °C-os növekedés alapján az éghajlat a jelenlegi bolgár városok, Várna és Plovdiv klímáját idézi majd, 2 °C-os emelkedésnél pedig az ezektől délebbre fekvő Burgasz, illetve az ukrán Jalta az ikerpár.

4 °C-os hőmérsékletemelkedés esetén a kutatás szerint Firenze mai éghajlata feleltethető meg magyarországi klímának.

Az eredmények alapján arra a következtetésre jutunk, hogy hazánk éghajlata egyre inkább a balkáni klímára fog hasonlítani a század végére, noha ebből a szempontból még sok az eltérés a Kárpát-medence és Dél-Európa körülményei között.

A módszer

Az éghajlatváltozás kommunikációjában és a tudatosságnövelés során kiemelt fontosságú a szemléltetés. Kérdőívek is igazolják, hogy a klímazónák eltolódásának bemutatása könnyen értelmezhető a tömegek számára is; az úgynevezett klímapárok többet mondanak, mintha konkrét számértékekkel fogalmaznánk meg a várható melegedés mértékét.

Az éghajlat jövőbeli alakulását klímamodell-szimulációkkal vizsgálhatjuk. Ezen modellfuttatások felhasználásával létrehoztak egy felhasználóbarát eszközt, ahol a klímapárok segítségével megismerhetjük adott városok jövőbeli éghajlatát. A vizsgálatokat az ún. RCP-szcenáriók (Representative Concentration Pathway; Reprezentatív koncentráció menet) alapján készítették, ahol a számok a sugárzási kényszer többletet (vagyis a fokozódó üvegházhatás mértékét) jelölik W/m2-ben kifejezve az ipari forradalom előtti szinthez képest. A sugárzási kényszer a Földre érkező és a világűrbe távozó sugárzás különbségét jelenti, amely 2011-ben +2,29 W/m2 volt az 1750-es évhez képest.

Az optimistább jövőképet az RCP4.5 szcenárió fejezi ki, eszerint átlagosan 2,4 °C-kal fog a globális felszíni átlaghőmérséklet emelkedni 2100-ra az 1986‒2005 közötti referencia időszakhoz képest, és feltételezi az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését. A pesszimistább szcenárió pedig az RCP8.5-ös, ez alapján a felszíni hőmérséklet átlagosan 4,8 °C-kal fog emelkedni a század végére a korábban említett referencia időszakhoz képest, illetve több fosszilis energiahordozó használatát valószínűsíti a növekvő üvegházhatású-gázkibocsátás mellett. A tanulmány készítése során 31 globális klímamodell-szimuláció maximális napi hőmérsékleteinek havi átlagait vették számításba a nyári hónapokra vonatkozóan.

Az eredmények összességében azt mutatják, hogy egy észak-déli irányú eltolódás valószínűsíthető a jövőben a városok éghajlatát tekintve az északi féltekén.

A vizsgálatokból kiderül, hogy Közép-Európa éghajlata egyre inkább a jelenlegi mediterrán klímára fog hasonlítani, a Balkán-félszigetéhez hasonló forró nyarak lesznek jellemzőek. Nyugat-Európában is megfigyelhető lesz a klímazónák délebbre tolódása. Például Párizs jelenleg óceáni éghajlatú, azonban a pesszimista jövőkép szerint 2100 körül már észak-afrikai klíma fog uralkodni a francia fővárosban.

Az alábbi ábrán látható néhány példa a világ különböző tájairól a két említett forgatókönyv szerint (az optimistább becslés narancssárga, a pesszimistább piros vonallal jelölve). Vannak városok, melyeknek a jövőbeli éghajlata nem megfeleltethető egy város jelenlegi klímájának sem. Dubainak a pesszimistább szcenárió alapján nem találhatunk párt, míg Rijád esetén már az optimistább forgatókönyv szerint sem, magyarán jelentős esély van arra, hogy ezek a városok nagyarányú technológiai beavatkozás nélkül, vagy akár azok ellenére is élhetetlenné válnak.

A módszer korlátai

A városok ily módon való párba állítása ugyan nagyon szemléletes, azonban hátrányai is vannak. Először is, ezek az eredmények átmenetiek és időfüggőek, egy adott időtartamra vonatkoznak és nem veszik figyelembe az éghajlatváltozás dinamikus jellegét.

Fontos megemlíteni, hogy a módszer nem tér ki a városok eltérő működésére, politikai és infrastrukturális helyzetére és a városképre, pedig ezek befolyásolják az adott régió hosszabb távú fejlődési lehetőségeit.

Ezen kívül figyelembe kell venni az éghajlati bizonytalanságokat is, ezért érdemes több éghajlati projekció alapján dolgozni. Nincs egy „legjobb” modell, mindnek megvan a maga erőssége és hibája, illetve, hogy melyik változóra ad pontosabb és kevésbé pontos előrejelzést.

Megemlítendő még, hogy a számítások nem vizsgálnak meg minden szegmenst és nem vesznek figyelembe minden meteorológiai paramétert, ilyen például a szél, a havazás vagy akár a szélsőséges időjárási események gyakorisága és intenzitása, amelyek szintén döntően befolyásolhatják egy adott terület éghajlatát.

Miért hasznos mégis ez a módszer?

Mindezek ellenére, a klíma-analógiák keresése jó eszköz lehet az éghajlatváltozás fontosságának és mértékének szemléltetésére. A változások felismerése politikai összefogásra is sarkallhatja az államokat, így olyan hálózatok jöhetnek létre, mint például a C40 Cities Climate Leadership GroupClimate Alliance vagy a Local Governments for Sustainability. Ezek megmutatták, hogy fontos az információ áramlása és a tudományos ismeretek megosztása, azonban a helyi klíma alakulásával kapcsolatos alkalmazkodás során egyelőre még kevés együttműködés tapasztalható.

A klímaváltozás fontosságának, életünkre gyakorolt hatásának megfelelően a szakértők igyekeznek minél szemléletesebb és közérthetőbb módszereket kifejleszteni arra, hogy a hétköznapi emberek tudtára adják a helyzet súlyosságát. Az itt bemutatott eljárás szintén ezt a célt szolgálja látványos formában, esetenként meglepő eredményekkel, de minden forgatókönyv megalapozott és a jelenlegi tendenciák szerint fejezi ki a várható éghajlati változásokat.