A fokozottan védett békászó sas (Clanga pomarina) a Bükk peremterületein, illetve a hegységet övező hegylábfelszín idős erdeiben költő ritka ragadozómadarunk.
Fészkelése okán a zárt erdőkhöz kötődik, de táplálkozni mindig a nyíltabb területekre, rétekre és legelőkre, mezőgazdasági táblákra jár. A fészke környékén nagyon érzékeny madár táplálkozóterületén kevésbé ijedős, jóval bizalmasabb. A májusban és júniusban meginduló kaszálások terített asztalt jelentenek sok madárfaj számára. A ragadozómadarak mellett fehér gólyák, varjúfélék vagy a szintén fokozottan védett szalakóta is gyakran megfigyelhető a frissen kaszált területeken. A békászó sasra jellemző, hogy mindig az éppen dolgozó munkagép közvetlen közelében vadászik, gyakran csak az utolsó pillanatban röppen kissé odébb az érkező kasza elől.
Főleg gyalogosan, szinte futva vadászik ilyenkor, esetleg alacsony vártáról (karókról, oszlopokról, alacsonyabb fákról vagy bokrok csúcsából) figyeli a fedezék nélkül maradt rágcsálókat, gyíkokat, madárfiókákat, de a nagyobb rovarokat is összeszedi.
Idén májusban, egy lucernatábla kaszálása során, eddig általunk még nem tapasztalt táplálék is a békászó sas étlapjára került. A traktor után leskelődő hím békászó sas egy kikaszált fácánfészek tojásait törte fel. A békászó sas tojásfogyasztását ez idáig egyetlen egyszer sem dokumentáltuk a térségben. A kotló tojó ebből a „csemegéből” biztosan nem részesült, hisz a hím nem tudja azt a fészekhez szállítani. A fészkét féltő fácántyúk nem ijedt meg a békászó sastól, próbálta elriasztani fészke mellől, eredménytelenül. Madarunk védelmében megjegyzendő, a fácánok költése eredendően nem a békászó sas miatt hiúsult meg! A kikaszált, takarás nélkül maradt fészket egyébként nagyon hamar megtalálta volna egy róka, vagy felfedezték volna az éles varjúszemek. A kaszálást végző gazdálkodó elmondta, hogy abban az időszakban három különböző helyszínen is lucernát kaszált a szűkebb térségben és a sas mind a három esetben megjelent, gyalogosan vadászott a dolgozó gép közvetlen közelében.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az összes fokozottan védett madárfaj költését igyekeznek felderíteni és azokat nyomon követni minden évben. Így az érintett békászó sas is „személyes ismerősünk”. A pár rendben visszaérkezett afrikai telelőterületéről és időben megkezdték költésüket két évtizede folyamatosan használt fészkükben. A hím gyakran üldögél a Tardi Őrszolgálati Iroda szomszédságában álló villanyoszlopon.
Írta: Kleszó András – természetvédelmi őr, BNPI