Nemzeti Parkjaink Növény- és állatvilág

Tavaszi mocsári teknős szaporulat a Dinnyési-fertőn

2020.04.08.

A mocsári teknős (Emys orbicularis) egyetlen őshonos vadon élő teknősfajunk.

A kislibák után a Velencei-tó és a Dinnyési-fertő újabb meglepetéssel szolgált. Ezúttal a mocsári teknősök (Emys orbicularis) legfiatalabb generációjának első lépéseit kísérhettük figyelemmel.

A nőstény 6-10 tojását május végén júniusban kezdi lerakni. A fészkét a víztől messzebb néha több száz méter távolságba laza vízelöntéstől mentes területre ássa. A tojások ősszel vagy a következő év tavasszal kelnek ki. A fiatalok azonnal megindulnak a víz felé, ahol idejük nagy részét is töltik.

Olyan helyeken azonban, ahol több különféle víztestek egymás közelében található, gyakran közlekednek a víztestek közötti forgalmas utakon. Vigyázzunk rájuk is!!!

A teknősök márciustól októberig-novemberig főleg a reggeli és az esti órákban aktívak. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magukat – ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerülnek nyugalmi állapotba. Nyáron csak a tojásrakó nőstények távolodnak el a víztől. Egyébként a parton vagy vízből kiemelkedő tárgyra merészkednek ki.

Táplálékuk is vízi eredetű különféle ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket fogyaszt. A halak közül csak a beteg példányokat képes elfogni. A zsákmányt éles csőrkáváik segítségével darabolják fel.

A mocsári teknősöknek főként fiatal korukban számos ellensége van. Az apró teknősöket a gázlómadarak, varjúfélék eszik meg, a felnőtteket a réti sas és a ragadozó emlősök is megölik. A teknősfészkeket számos állat fosztogatja (sün, róka,vaddisznó, kutya, borz stb.).

Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje védett faj, amely mára viszonylag komoly veszélynek van kitéve a betelepített vörösfülű ékszerteknős agresszív terjedése és szaporodása következtében.

A cikk borítóképét készítette: Almási István dr. (Ásítás)