Szélsőséges csapadékeloszlás felé tolja el a világot a felmelegedés az IPCC szerint
2021.10.26.Forrás: Másfél fok; Szabó Amanda Imola – Meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén és a Másfél fok egyik állandó szerzője.
Október elején Genova megyében, Olaszországban 12 óra alatt 74 centiméter eső hullott, az éves átlagos csapadékmennyiség fele. A becslések alapján ez új európai rekord, amilyenre a mérések kezdete óta nem volt példa. Ez csupán egy esemény a sok közül, ami megerősíti az IPCC augusztusban megjelent új értékelő jelentésének egyik hangsúlyos állítását: a klímaváltozás a globális vízkörzésre is hatással van. A hidrológiai ciklus felgyorsulásának következtében a szélsőségek irányába eltolódó csapadéktöbblet és a csapadékhiány is egyre jelentősebb kockázatot jelent. Az éghajlatváltozás hatásai ráerősítenek bizonyos meglévő természeti veszélyekre, így az esőzések hevesebbek lesznek, az áradások intenzívebbek, az aszályos időszakok pedig hosszabbak. Magyarország még viszonylag szerencsésebb helyzetben van, de ha ilyen ütemben folytatjuk a földi éghajlat megváltoztatását, akkor a világ ötöde élhetetlenné válhat a következő 50 évben.
Az éghajlati rendszerben történő változások közül talán a leginkább kézzelfogható a globális átlaghőmérséklet emelkedése, azonban a vízkörforgás is egyre intenzívebbé válik:
globálisan és regionálisan is egyre gyakrabban váltják egymást az egyre hevesebb esőzések, áradások, aszályok és vegetációtüzek, a víztöbbletből és a vízhiányból fakadó kockázatok.
Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) friss jelentése szerint az ilyen szélsőséges jelenségek, és azok bekövetkezési valószínűségének növekedése, egyre nagyobb részben köthetőek az emberi tevékenységhez. A klímaattribúciós vizsgálatok fejlődésének köszönhetően egyre egyértelműbben kimutatható a kapcsolat a globális felmelegedés és a szélsőséges időjárási események között.
A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy
a káros hatások egy része az éghajlatváltozás mérséklésével elkerülhető, egy részéhez pedig minél gyorsabb alkalmazkodás szükséges.
Magyarország még szerencsés a világ többi részéhez képest
Hazánkban az éghajlatváltozás hatására az éves átlagos csapadékösszegben nem várható drasztikus változás, azonban megváltozik annak évközi eloszlása, ami a Kárpát-medencében jellemző természeti veszélyeket, mint az aszály, belvíz vagy árvíz helyzetek, tovább fokozza.
A havas napok számának csökkenése ellenére a télen lehulló csapadék mennyisége növekedni fog. A nyári csapadék eközben valószínűsíthetően csökken majd, de egyre hevesebb esőzésekre kell számítani. A csapadékmentes időszakok mellett az egyre emelkedő hőmérséklet és a gyakoribb és hosszabb hőhullámok elősegítik az aszályok erősödését.
Mivel hazánk jelentős része ezen természeti veszélyeknek együttesen és párhuzamosan is kitett, ezért fontos, hogy olyan integrált rendszereket építsünk ki, melyek a víztöbblettel járó időszakokban a víz megtartását segítik elő, ami a vízhiányos időszakokban hasznosíthatóvá válik. Magyarországon a különböző természetközeli megoldások alkalmazásával nemcsak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetséges, de az éghajlatváltozás mérséklése is.
Azonban a világ egyötöde élhetetlenné válhat 50 éven belül
Napjainkban az olyan extrém forró és száraz területek, mint például a Szahara, a szárazföldek körülbelül 1%-át teszik ki, azonban a PNAS amerikai tudományos folyóiratban megjelent kutatás pesszimista (de a jelenlegi trendek szerint reális) forgatókönyve szerint
öt évtized múlva 19%-ra nőhet ez az érték, ha ilyen ütemben változtatjuk meg a földi éghajlatot.
Egy másik, a Science Advances-ban megjelent tanulmány eredményei azt mutatják, hogy sok helyen, ahol jelenleg még élhető a klíma – mint Indiában vagy Kína keleti részén – a század végére olyan magas lehet a hőmérséklet, hogy az emberi szervezet néhány óránál többet nem bír majd ki a szabadban.
A felmelegedés hatására nemcsak a globális vízkörzés, de a globális légkörzés is változásban van, ami a bolygó minden pontján megfigyelhető, és visszahat a vízkörzésre is. A szélövek eltolódása és a viharok kialakulásának, valamint útvonalának változása befolyásolja a csapadék időbeli és mennyiségbeli eloszlását. A melegedő légkör egyre több vízgőzt képes magában tartani, 1 °C-onként körülbelül 7%-kal, és ez a víztöbblet, amellett, hogy tovább erősíti a felmelegedést, üzemanyagként szolgálhat a heves esőzéseknek.
A földi légkörzés változásai hatással vannak az olyan természetes folyamatokra, mint az El Niño és La Nina időszakok váltakozása. Az emberi tevékenység hatására gyakoribbá váló extrém El Niño, mely Peru területén heves esőzéseket és árvizeket, a Csendes-óceán nyugati részén pedig szárazságot idéz elő, egyre gyakoribbá válik, fokozva a szélsőséges időjárási helyzettel szembeni kitettséget.
Ezek az éghajlati rendszer természetes belső változékonyságához köthető, azonban az emberi tevékenység miatt negatív irányba eltolt folyamatok globálisan is kifejtik hatásukat a hőmérséklet- és csapadékeloszlásra. Egyes országokban, például Guatemalában az átlagos csapadékmennyiség akár 60%-kal is kevesebb lehet a század közepére, emellett több mint 80%-kal csökkenhet a talajnedvesség, ami amellett, hogy drasztikusan káros hatással van a mezőgazdaságra, csökkenti az elpárologtatható vízmennyiséget és további melegedéshez vezet. Az éghajlatváltozás hatásai miatt kialakuló víz- és élelemhiány több tízmillió embert kényszeríthet migrációra akár néhány évtizeden belül.
Az éghajlatváltozás a monszuneső idő- és mennyiségbeli eloszlására is hatással van. Intenzitásuk várhatóan növekedni fog a dél, délkelet és kelet ázsiai monszun régiók esetén. A csapadékeloszlás megváltozása nem jó hír az ott élőknek (és az onnan élelmiszert exportálóknak), ugyanis káros hatással lehet a terméshozamra.
A monszun erősödése a folyóvízi áradásokra is hatással van. Kína egyes területen és a Himalájában is gyakoribbak lesznek az esős időszakban jellemző áradások és a földcsuszamlások.
Aszályok és árvizek kéz a kézben járhatnak
A növekvő intenzitású vízkörforgás az extrém száraz és extrém csapadékos időszakokat egyaránt még szélsőségesebbé teszi, ez a hatás időben és térben eltérő módon jelentkezhet.
Hazánkban az év során előfordulnak árvizek, belvizek és aszályos időszakok is és a szélsőséges időjárási események gyakoriságával együttesen ezek fokozódása várható. Más régiókban, például hegyvidéki területeken, melyeket a gleccserekből és hótakaróból érkező vízutánpótlás táplál, rövid távon az árvizek okozhatnak majd problémát, hosszú távon pedig a vízhiány.
Az áradásokat okozhatják nemcsak heves esőzések, de az egyre ritkuló havazás és az egyre korábbra tolódó tavaszi hóolvadás. A természetes víztoronyként szolgáló hótakaró és gleccserek fokozott olvadása veszélyes árvízhelyzeteket eredményezhet és a vízenergia termelést is bizonytalanná teszi. Bár gleccserek olvadása miatt eleinte növekedhet az áradások erőssége, azonban a vízutánpótlás hiánya miatt egy idő után csökkenés indulhat el.
A hótakaró eltűnése az állandó folyók eltűnését is eredményezheti. 2019-ben például a kanadai Cowichan folyót tápláló tó vízszintje a száraz nyár és az alacsony hóborítottság miatt olyannyira lecsökkent, hogy mesterségesen kellett pumpálni a vizét azért, hogy megakadályozzák a folyó kiszáradását. Az ehhez hasonló extrém események egyre gyakoribbá válása a Cowichan folyóhoz hasonló természetes vízforrások eltűnéséhez vezethet, mely egész települések életét nehezítheti meg. Néhány évtizeden belül a természetes víztározók eltűnése regionálisan vízhiányhoz, akár aszályhoz vezethet, mely az energiatermelést és a mezőgazdaságot is ellehetetlenítheti.
Az aszály kialakulása általában csapadékhiányos időszakkal indul, amire jelentősen ráerősíthetnek a vízkörzés rendszer részei, mint a talaj, folyók, felszíni és felszínalatti természetes víztározók esetén fellépő vízhiány. Kialakulását a csapadékon kívül befolyásolja még a hőmérséklet, a növényzet és az emberi tevékenységből adódó felszín- és vízhasználat. Bár kialakulása sok esetben hónapokig, akár évekig tart, a villámárvizekhez hasonlóan előfordulhatnak villám aszályok is melyek néhány nap vagy hét alatt szélsőséges állapotokat idéznek elő és drasztikus károkat okoznak például a mezőgazdaságban. Erre példa a 2012-es Észak-Amerika középnyugati területein bekövetkezett villám aszály, ami 30 milliárd dolláros veszteséget okozott a mezőgazdasági termelésben. Hasonló esemény idézett elő jelentős károkat 2013-ban Kínában, 2015-ben Afrikában és 2017-ben az USA északi részén.
A szélsőséges csapadékeloszlás és a növekvő párolgás Európában is egyre gyakoribb és intenzívebb aszályokat idéz elő. Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a melegedés, a század végére 10%-kal növekedhet az aszályok gyakorisága a kontinentális területeken így hazánkban is. A villám aszályok kialakulásának valószínűségét ezen aszályos időszakokkal egy időben jelentkező hullámok növelhetik, utóbbiak száma várhatóan növekszik majd hazánkban is.
A megváltozó vízkörzés hatásai időben és térben eltérően jelentkeznek ezért az éghajlatváltozás mérséklése mellett a megfelelő alkalmazkodási stratégiákhoz elengedhetetlen a várható regionális hatások minél pontosabb vizsgálata rövid- és hosszútávon egyaránt. A természetközeli megoldásokat átfogó kék-zöld infrastruktúra széleskörű alkalmazása élhetőbb és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóbb környezetet teremt és emellett a felmelegedés mérsékléséhez is hozzájárul.
