Idén az Év Rovara verseny jelöltjeinek olyan fajokat választott a Magyar Rovartani Társaág, melyek különböző életszakaszukban faodvakhoz kötődnek, ott fejlődik ki a lárvájuk, ott táplálkoznak vagy oda húzódnak be pihenni. Hazánkban egyre fogyatkoznak az idős, odvas fák, így ezzel a három fajjal erre a különleges mikroélőhelyre és fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet.
Ismerd meg három jelöltet és szavazz december 6-a éjfélig a 2026-os Év Rovarára! Szavazni a linkre kattintva lehet az oldal alján: KLIKK
Remetebogár (Osmoderma barnabita)
Magyarország és egyben Európa egyik legkülönlegesebb és legritkább bogara. A rokonságába tartozó európai fajok rendkívül hasonló megjelenésűek, azonban elterjedési területük eltérő.
A kifejlett példányok 25-32 mm-es testhosszukkal a nagyobb bogarak közé tartoznak. A hím és a nőstény egyedek külsejükben lényegesen nem különböznek egymástól, csupán testarányaik eltérőek kissé. A faj különlegessége elsősorban speciális élőhelyigényével függ össze: a bogarak lárvái ugyanis kizárólag nagy, öreg fák nekik megfelelő odvaiban tudnak kifejlődni, ahol a korhadó faanyagot fogyasztják. A fafajok szempontjából nem válogatós, mivel elsősorban az odú minősége számít. Hazánkban mégis leginkább nagy folyók ártéri puhafa ligeteiben, főleg öreg füzesekben találja meg életfeltételeit. A keleti remetebogár síkságokon kívül szórványosan hegyvidékeken is megtalálható, ahol többnyire nagy, odvas tölgy és bükkfákban fejlődik. Nagyritkán tűlevelűekben is előfordul.
Szerző: Fráter Szabolcs, forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/204548, licenc: CC BY 4.0
Lárvái nagyméretű pajorszerűek, kifejlődésükhöz 2-4 év szükséges. A bogarak nyár derekán kelnek ki és nyár végéig élnek. Rövid felnőtt életük során élőhelyük környezetét ritkán hagyják el, többnyire az odvak belsejében, a törmelékbe ássák be magukat. Meleg, szélcsendes nyári késő délutánokon előbújnak és szárnyra kelnek párt keresve. A bogarak jellegzetes, erős sárgabarack illatot árasztanak, amely jelenlétüket már méterekről elárulja.
A kifejlett egyedek már nem faanyaggal táplálkoznak, hanem ha tehetik, erjedő, édes folyadékokat, például sérült fák kifolyó nedvét vagy túlérett gyümölcsök levét nyalogatják. A bogarak rejtett életmódjuk miatt ritkán kerülnek a szemünk elé, de mivel néha városi környezetben, például parkok, fasorok öreg fáiban is otthonra lelhetnek, nagy szerencsével egy-egy példánnyal néha meglepő helyeken is találkozhatunk. Bár a remetebogár az utóbbi években egyre több helyről előkerült, mindenütt nagyon ritkának számít. Élőhelyeinek sérülékenysége és megfogyatkozása miatt a faj fennmaradása jelentős mértékben veszélyeztetett.
A keleti remetebogár Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Írta: Ilniczky Sándor
Párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
A hazai hangyalesőfauna közepes termetű faja; hegyes szárnyai kissé hosszabbak, mint a teste. Magyar neve a tudományos név fordításából eredeztethető, ami utal az elülső szárny hátsó szegélyén lévő „párducfoltra” (vagy szemfoltra). Ez a háztetőszerűen összecsukott szárnyakon látható a legjobban. A szárnyát további mintázati elemek is díszítik. Nagyon dekoratív megjelenésű rovar. Teste többnyire sárga, karcsú lábai meglehetősen hosszúak és vékonyak. Csápja is hosszú, vége enyhén megvastagodott.
Szerző: Harmat Bea, forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/96499, licenc: CC BY 4.0
Az imágók gyengén repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, petéiket faodvakba helyezik. Fejlődésmenete egy évig tart; három lárvastádium után bábozódik. A lárvák és az imágók is ragadozó életmódot folytatnak. A lárvák a faodvakban más rovarok lárváit és imágóit zsákmányolják. Jellegzetességük, hogy tölcsért nem építenek, és dús testszőrzetet viselnek.
Hazánkban természetközeli élőhelyeken, domb- és hegyvidéki melegkedvelő erdőkben és nagy folyók menti ligeterdőkben fordul elő, de lárváját kimutatták régi épületek, erősen szuvas tetőszerkezeti famorzsalékában is.
Palaearktikus faj, elterjedése Európától Észak-Kínáig húzódik. Hazánkban ritka, mert odvasodó fákból is egyre kevesebb van az erdeinkben.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.
Írta: Ábrahám Levente
Gyászbagoly (Mormo maura)
A gyászbagoly a bagolylepkék (Noctuidae) családjának – ha nem is a legtarkább, de mindenképpen – a legnagyobb szárnyfelületű hazai faja. Mintázata a barnásszürke sötétebb-világosabb árnyalataiból tevődik össze; az elülső szárny középső harmada sötétebb, a fennmaradó része világosabb alapszínű, a szárnycsúcsnál világosabb folt látható, a sötét színű hátulsó szárnyon két világos keresztcsík van. Mérete és mintázata alapján nagyon könnyen felismerhető. Hasonló méretű és alakú lepkefajok a más családba tartozó övesbagolylepkék közül kerülnek ki, de az európai fajok hátulsó szárnyán mindig láthatók élénk (vörös, sárga, világoskék) sávok.
Szerző: Németh Krisztián, forrás: https://www.izeltlabuak.hu/talalat/503921, licenc: CC BY 4.0
A gyászbagollyal üdébb erdőkben patakok, esetleg folyók vagy tavak mentén találkozhatunk. Megfigyeléséhez némi szerencse vagy életmódjának ismerete szükséges, mert pihenőhelyétől ritkán távolodik el, élőhelyéhez ragaszkodik. Alapvetően mediterrán faj, mégis kerüli a meleg, száraz helyeket, és a nyári hőségidőszakot inaktív állapotban – párás, sötét zugokban, faodvakban, patakközeli sziklarepedésekben, vízátfolyókban és hasonló helyeken tölti, néha többedmagával alvócsoportot alkotva, de gyakorta behúzódik épületek, pincék oltalmába is. Táplálkozni sötétedés után jár, a magas cukortartalmú nedveket kedveli.
A lepkék júniusban kelnek ki bábjaikból, fő repülési idejük július-augusztusra tehető, de ekkor is csak néhány napon aktívak, utána visszahúzódnak rejtekhelyükre. A nyár elmúltával még sokáig (olykor október végéig) megfigyelhetők öreg példányok.
Hernyóként telel; ősszel inkább lágyszárúakon, míg áttelelés után fák és bokrok zsenge levelein táplálkozik. A kifejlett lepkéhez hasonló színezete remekül elrejti nappali búvóhelyén az avar között vagy fakéreg alatt.
Észak-Afrikától Európa déli és középső sávján, a Közel-Keleten és Kis-Ázsián át Észak-Iránig és Nyugat-Turkesztánig elterjedt faj.
Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Írta: Tóth Balázs
