A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület immár 18. alkalommal szervezte meg a Magyarországon telelő sasok országos számlálását.

A január 15-17 között megtartott szinkronszámlálás adataiból kiderült, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén továbbra is örvendetesen stabil a telelő ragadozó madarak állománya.

A számlálás nemcsak a sasokra, hanem valamennyi ragadozómadár-fajra kiterjedt. A KMNPI területén telelő fajok zömét az egerészölyvek adják, de jelentős a vörös vércsék, illetve az északról ideérkező, nagyobb számban megfigyelhető kékes rétihéják és gatyás ölyvek száma is.

Réti sas. Fotó: Széll Antal István

Ami a sasfajokat illeti, a korábbi évekhez hasonlóan idén is parlagi sasból számoltunk a legtöbbet. A telelőállomány évek óta stabil, most a tavalyinál néhány példánnyal több parlagi sast sikerült megfigyelnünk.

A rétisasok állománya kisebb létszámú, mint a parlagi sasoké, s zömében a vizes élőhelyekhez kötődik. Ebből adódóan a legtöbb példányt a Biharugrai-halastavak, a kardoskúti Fehér-tó és a folyók, a Tisza, a Körös és a Maros mentén találtuk. Mivel a rétisas a Körös-Maros Nemzeti Park legkorábban költő madárfaja, így a most megfigyelt öreg madarakat már a fészkek környékén találtuk, megkezdték azok tatarozását. Itteni állományukat a téli időszakban a Kárpát-medencén kívülről érkező, fiatal kóborló példányok egészítik ki.

Réti sas. Fotó: Motkó Béla

A számlálás során a korábbi évekhez hasonlóan idén is szemünk elé került egy itt telelő szirti sas, ezúttal Bélmegyer térségében.

A Kis-Sárréten rendszeresen előfordul akár több fekete sas is, de most a szinkron alkalmával csupán egy példányt sikerült megfigyelnünk. Emellett a Csanádi pusztákon is láttunk egy fekete sast. Ezek a madarak is északról érkeztek. A KMNPI működési területének különböző pontjain láttunk még két vörös kányát és 4 kis sólymot is, e fajok szintén rendszeresen előfordulnak nálunk a téli időszakban.

A cikk borítóképét készítette: Szabó Zsolt (Vadászgép)

Parlagi sas. Fotó: Czifrák Gábor