„Rovátkolt barmok” nyomában a Kelet-Bükki Tájegységben
2019.12.03.Talán kevesen tudják, hogy rovar szavunkat a nyelvújításnak köszönhetjük, sajátos szóalkotási módozat, un. szóösszerántás eredményeként jött létre a rovátkolt barom szópárból (eredeti alakja: robar).
Élő természeti értékeink jelentékeny csoportja tartozik a rovarok közé, mégis talán kevésbé vannak előtérben, kevesebbet hallunk róluk. A Kelet-bükki Tájegységben (KBTE) az elmúlt pár évben kezdtünk velük intenzívebben, célzottan foglalkozni. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány ritkább, érdekesebb fajon keresztül szeretnénk bepillantást nyújtani a tájegységben zajló, rovarokkal kapcsolatos természetvédelmi tevékenységekbe.
A szitakötők (Odonata) a rovarok ősi csoportja. Tájegységünkben az elmúlt években célzott felmérés zajlott a fokozottan védett sötét hegyiszitakötő (Cordulagaster bidentata) élőhelyeinek felderítése érdekében, elsősorban a Bükk központi területein és az Észak-Bükkben. A speciális környezeti igényű faj a kisvízfolyások forrásrégiójához kötődik, lárvái itt fejlődnek. A specialisták kutatómunkája mellet több őr kolléga is affinitást mutat a szitakötők iránt, így reményeink szerint egyre több előfordulási adat kerül majd birtokunkba mind a védett és a Natura 2000-es fajokról, mind az összes, térségünkben előforduló hazai fajról egyaránt. Az adatgyűjtés kapcsán elmondható, hogy minden fejlődési alak adatát rögzítjük, de az igazán releváns adatokat a víztestekből előkerülő lárvák, vagy az átalakulás során visszamaradó lárvabőrök (un. exuviumok) jelentik.
Feketelábú folyami-szitakötő
Feketelábú folyami-szitakötő lárvabőre (exuviuma)
Vörös légivadász
Egyenesszárnyúakkal (Orthoptera) szintén főleg kutatók, a taxon specialistái foglalkoznak, de az élőhelyüket érintő természetvédelmi kezelési feladatokban a tájegységi kollégák is aktívan részt vesznek. Jó példa erre a 2018 júniusában, a Bükk-fennsíkon végzett un. KÉRA (Kisléptékű Élőhely-rekonstrukciós Akció) kezelés, melynek során a fajt legjobban ismerő specialista útmutatásai nyomán a szép hegyisáska (Arcyptera fusca) érdekében végeztünk mozaikos, eltérő intenzitású kaszálást, illetve az évek során felhalmozódott fűavart távolítottuk el. Védett és fokozottan védett fajainkkal kapcsolatos adatgyűjtés elsősorban még a magyar tarsza (Isophya costata) és a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) kapcsán folyik.
Szép hegyisáska
KÉRA kezelés a KBTE területén
Fűrészlábú szöcske
Nagylepkék (Macrolepidoptera) számos védett és Natura 2000-es fajjal képviseltetik magukat tájegységünk területén. Szépségük mellett összetett, bonyolult életmenetük miatt is rendkívül érdekesek, gondoljunk csak a nappali lepkék képviselői közül a hangyákhoz kötött fejlődésű hangyaboglárkákra (Maculinea), vagy a díszes tarkalepkére (Euphydryas maturna), melynek szaporodásához tápnövényei megléte mellet az erdőszegély megfelelő struktúrája is alapvető feltétel. Térségünk éjjeli lepkéi közül kiemelten foglalkozunk a fokozottan védett sztyepplepkével (Catopta thrips). Az elmúlt évek célzott kutatásainak, felméréseinek eredményeként öt különböző helyen is előkerült a bükkaljai Tard község határában, ahol korábban nem voltak ismert előfordulásai. Unikálisnak mondható a szintén fokozottan védett nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) előfordulása a Bükk előterében. Azon a mindössze két ponton, ahol tápnövényének, a sziki kocsordnak (Peucedanum officinale) bükkaljai állományait ismerjük, a lepke is tenyészik.
Díszes tarkalepke
Sztyepplepke
UV-vödörcsapda éjjeli termése
A bogarak (Coleoptera) rendjét érintően, mind a tavalyi évben, mind az idén intenzív adatgyűjtés zajlott a futóbogarak (Carabidae) tájegységi elterjedése kapcsán. E mellett említést érdemel, hogy több mint 60 év után (irodalmi adat) sikerült kimutatni a fokozottan védett ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus) meglétét, ráadásul egy másik gyepterületről, mint ahonnan előfordulását a múlt század 50-es éveinek végén jelezték. Itt, egy bronzkori tell (lakódomb) egykori sáncának lösznövényzete több védett és fokozottan védett rovar élőhelye, köztük az idáig nem említett, az utóbbi évtizedekben nagyon megritkult, bonyolult utódgondozásáról ismert nagyfejű csajkóé (Letrhus apterus) is.
Bőrfutrinka zsákmányával
Ráncos gyászbogár
Nagyfejű csajkó
Különösen érdekes és értékes csoport a holtfához köthető szaproxilofág bogarak kompániája. A korábbi években elsősorban az ismertebb, könnyen azonosítható fajokra korlátozódott adatgyűjtési tevékenységünk, mint amilyen a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), vagy a cincérek (Cerambycidae). A tavalyi évben az MTM Mátra Múzeumának szakértője, Kovács Tibor főmuzeológus, ill. a témában már jártas mátrai kollégák vezetésével és irányításával közös terepnapokon vettünk részt. A terepi ismeretátadás, az adatgyűjtés műhelytitkaiba, módszertanába való betekintés során olyan ritkaságokkal találkozhattunk, mint a szaproxilofág rovarfaunával foglalkozó kutatások címerállata, a remetebogár (Osmoderma eremita), a kék pattanó (Limoniscus violaceus), a négyfoltos pattanó (Ampedus quadrisignatus), vagy a hengeres szúfarkas (Dermestoides sanguinicollis). Az önálló terepi felmérések során már a természetvédelmi őrök saját eredményeként említhető pl. a hazánkban ritka, elsősorban idős tölgyekből álló fás legelőkhöz, legelőerdőkhöz kötődő kardinális pattanó (Ampedus cardinalis), vagy a holtfa (térségünkben elsősorban a bükk fafaj) meghatározott korhadtsági állapotát preferáló kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus) megkerülése.
Nagy szarvasbogár
Havasi cincér
Rovátkolt barmok nyomában
Négyfoltos pattanó
Kardinális pattanó (balra) és rőtvörös pattanó
Kerekvállú állasbogár
A sort hosszan lehetne folytatni, hisz a rovarok számos képviselője (elnézést kérünk többek között a kérészektől, a poloskáktól, a hártyásszárnyúaktól!) nem került most említésre. Reméljük, hogy a jövőben a fent felsorolt csoportok és fajok kapcsán egyre több eredményről tudunk beszámolni, illetve újabb rendeket tudunk az adatgyűjtésbe, kutatásba bevonni. A megszerzett információk elsősorban a természeti értékek védelmét és megőrzését, azon túl a természetvédelmi ismeretek gyarapítását és a szemléletformálást, az oktatást fogják szolgálni!
Szerző: Kleszó András – tájegységvezető
A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám (Havasi cincér)
