Az elmúlt napokban két alkalommal is megfigyeltek batlákat a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai. Ezek az íbiszfélék családjába tartozó, színes tollazatú madarak meglehetősen ritkán bukkannak fel a Dél-Alföldön.

Az első megfigyelés április 25-én történt, ekkor a kardoskúti Fehér-tó közelében, egy gyepterületen láttunk egyetlen példányt. Az ottani méretes vizes területen kutatott élelem után. A nap folyamán többször is felbukkant, de másnapra már eltűnt. A batla kedveli az olyan vizes foltokat, ahol a magasabb növényzet között nagyobb biztonságban tud mozogni.

Kardoskút térségében legutóbb tavaly tavasszal figyeltünk meg batlákat, összesen négy példányt. Korábban azonban előfordult, hogy évekig egyetlen példán sem bukkant fel a területen.

Batla pár. Fotó: Marik Pál

A másik megfigyelés a Kígyósi-pusztán történt, április 26-án. Ezen a részterületen legutóbb 13 évvel ezelőtt, 2008-ban láttunk batlát. Most viszont egyszerre két példány, egy hím és egy tojó is felbukkant. Együtt mozogtak, tehát feltételezhetően egy párt alkotnak. A délután folyamán lassan gyalogolva táplálkoztak a vizes, tocsogós területeken. Görbe csőrükkel szurkálták a talajt, ízeltlábúak, vízirovarok, piócák, nadályok után kutatva. A Kígyósi-puszta állapota most nagyon kedvező állomáshely az errefelé vonuló vízi- és partimadarak számára.

Magyarországon a múlt század elején még több száz pár batla költött a Kis-Balatonon. Az 1920-as évek végén azonban ismeretlen okból elhagyták a területet, s csak az 1970-es években jelentek meg újra költőfajként, de ekkor már más területeken. Napjainkban csupán néhány pár költ az országban, többségük a Hortobágyon, illetve esetenként a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén. Hozzánk legközelebbi, népes költőállományuk a Duna-deltánál található.

A cikk borítóképét készítette: Szomju László (Zápor a tavon)