A kuvik rendszeres költőfaj a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. Leggyakrabban az épületek tetőterének üregeiben költ, s mivel az év nagy részében csendben van, így sokszor nem is tudunk róla, hogy beköltözött a házunkba. Télen, a költési időszak kezdetén azonban gyakran hallhatjuk hangos kuvikolását.
Kifejezetten keresi az emberi településeket, mert leginkább ott talál olyan helyet, ahol költeni tud. Fészket nem épít, hanem az épületek (főként elhagyott, gondozatlan házak) tetőterének üregeibe költözik be. Tanyákon, külterületi majorokban is előfordul. A tetőterek aljzatában tenyérnyi mélyedést kapar, abba rakja be 5-7, pingponglabda nagyságú tojását. Ritkán, de előfordul, hogy faodúban is költ.
A kuvikok a többi bagolyhoz hasonlóan éjszakai életmódúak, nappal rejtőzködnek. A napfényes, téli napokon azonban előbújnak és hosszasan üldögélnek a tetőgerincen, vagy melegednek a fűtött kéményeken.
Az év legnagyobb részében csendesek, de december végén, január elején a hímek már elkezdik a területfoglalást, s ilyenkor hangosan kiabálnak, kuvikolnak. Így próbálják felhívni magukra a tojók figyelmét. Ha párra találnak, elhallgatnak.
A kuvikok a települések belterületén nagyon sok háziegeret megesznek, s a külterületekre is kijárnak kisebb rágcsálókra vadászni. Ha nagyon vastag a hótakaró, akkor apró énekeseket is megfoghatnak. Tavasztól őszig szívesen fogyasztanak nagyobb méretű rovarokat.
A fotókat Marik Pál készítette.
A cikk borítóképét készítette: Kércz Tibor (Noktürn)
