Ráncos gyászbogár és szarvas álganéjtúró: közösségi jelentőségű fajok új helyszíneken

2019.11.17.

A „Szárazgyepek megőrzése Közép-Magyarországon” című LIFE12NAT/HU/001028 azonosító számú pályázat végrehajtása 2013 óta folyik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kilenc projektterületén. A bogárfauna monitorozása során kiemelt figyelem irányul a közösségi jelentőségű („jelölő”) fajokra. Idén (2019-ben) fontos új adatokra sikerült szert tennünk.

A Magyarországon is előforduló 20 közösségi jelentőségű bogárfaj közül 15 fás élőhelyeken található szaproxilofág, és csupán 5 kötődik gyepekhez. Közülük kettő – a pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae) és az atracélcincér (Pilemia tigria) – előfordulása a projekt területén kizárható. A magyar futrinkára (Carabus hungaricus) négy helyszínen sikerült rábukkanni, melyek már a projekt elindulása előtt is ismert lelőhelyek voltak. A ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus) és a szarvas álganéjtúró (Bolbelasmus unicornis) a gyepi jelölőfajok közül a legnehezebben kimutathatók; ritkák, ráadásul életmódjuk miatt ott is nehéz megtalálni őket, ahol számukra megfelelőek a körülmények.

A projekt kilenc területének egyike a Komárom-Esztergom megyei Siklóernyő-hegy (a projekthelyszín neve Lőrinc-dűlő) Gyermely és Máriahalom határán. A domb növényzete igen jó természetességű, növényfajokban gazdag, szépen szintezett löszgyep. Rovarvilága is érdekes, ám jelölő bogárfajt eddig nem találtunk – idén azonban kettőt is.

A délkelet-európai elterjedésű ráncos gyászbogár nagyon kevés magyarországi adata kijelöli a fajokban gazdag Probaticus genus elterjedésének legészakibb határát. (Ismert egy régi előfordulása a szlovákiai Párkány mellől is, de ott több mint 50 éve nem találták.). Célzott kutatással sikerült újabb hazai lelőhelyeire bukkanni például a Dél-Tiszántúlon, de a Dunántúlon eddig csak a Belsőbárándi löszvölgy kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területről (HUDI20006) tudunk ma is létező állományáról. (Van néhány régi, a 20. század első feléből származó adata a Budai-hegységből és Balatonkeneséről, de nem igazolt, hogy ezeken a helyeken ma is él-e.).

A röpképtelen bogár a nem vagy kevéssé háborgatott löszgyepek lakója. Tavasszal (márciustól júniusig) aktív, de nappal szinte reménytelen megfogni, mivel akkor beássa magát a fűgyökerek közé. Este jön elő, olyankor felmászik a növényekre is, és viszonylag enyhe éjszakákon fűhálóval gyűjthető. A talajon mászkáló bogarak néha talajcsapdákban jelentkeznek. Ez történt a Lőrinc-dűlőn is, ahol a Szinetár Csaba által működtetett talajcsapdák 2019 április-májusának fordulóján három egyedét fogták, első ízben a hetedik éve tartó projekt során. Ez hát a ráncos gyászbogár második dunántúli előfordulásai adata.

A szarvas álganéjtúrónak valamivel több magyarországi adatáról tudunk, de azért mindig nagy esemény, ha valaki megtalálja. Szintén alkonyatkor és éjszaka aktív, leginkább június-júliusban. Fejlődése föld alatti gombák termőtesteiben zajlik, a kifejlett bogarak kevés időt töltenek a felszínen. Ilyenkor alacsonyan repülnek a gyep felett, és elemlámpával világítva megcsillannak a fénycsóvában. Ez a legbiztosabb módszer a faj kimutatására, bár a röpködő egyedek bekerülhetnek az autóshálóba vagy a fénycsapdákba is. Néha talajcsapdákba is beleesnek. A szárazgyepes LIFE+ Nature projekt során a Küdői-hegyről Szénási Valentin már évekkel ezelőtt jelezte a szarvas álganéjtúrót, máshonnan azonban 2019-ig nem került elő. Idén nyáron viszont Szénási Valentin megtalálta a Lőrinc-dűlőn, Merkl Ottó pedig a Budaörsi Kopárokon.

Nőstény szarvas álganéjtúró (Bolbelasmus unicornis) (Fotó: Farkas Péter, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

Hím ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus) (Fotó: Deli Tamás)

A Siklóernyő-hegy, a ráncos gyászbogár és a szarvas álganéjtúró újonnan felfedezett élőhelye 2019 áprilisában (Fotó: Merkl Ottó)

A Budaörsi Kopárok, a szarvas álganéjtúró élőhelye 2018 júliusában (Fotó: Merkl Ottó)