Ausztrál szakemberek több mint 300 korallfaj populációinak méretét becsülték meg a Csendes-óceánban, Indonéziától Francia Polinéziáig. A virágállatok kipusztulásának kockázatát is újraértékelték a friss számadatok fényében.
Az ausztrál kutatók a korallzátonyokat jelölő térképekre és a korallkolóniák megszámlálására alapozták az eredményeiket – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
„Becslésünk szerint nagyjából 500 milliárd korall él a Csendes-óceánban. Nagyjából ugyanennyi fa lehet az Amazonas-medencében, vagy madár a világon”
– mondta Andy Dietzel, az ausztráliai James Cook Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. – „Ismernünk kell egy faj populációméretét ahhoz, hogy felmérhessük kipusztulásának kockázatát” – mutatott rá Dietzel, aki szerint
a csendes-óceáni régió nyolc leggyakoribb korallfajának populációi külön-külön mind nagyobbak a bolygó 7,8 milliárd fős népességénél.
Akroporid korall a Korall-tengerben – Fotó: Andreas Dietzel
Az eredmények azt sugallják, hogy bár a virágállatok regionális pusztulása súlyos csapást jelent a helyi korallzátonyokra, a legtöbb korallfaj globális kipusztulásának kockázata ugyanakkor alacsonyabb, mint azt korábban becsülték a szakemberek.
A tanulmány társszerzője, Terry Hughes professzor szerint a mostani eredmények jelentős hatással lehetnek a klímaváltozás miatt világszerte pusztuló korallzátonyok kezelésére és helyreállítására.
„Zátonyonként átlagosan 30 korallt számoltunk egy négyzetméteren. Ez több tízmilliárd virágállatot jelent az ausztrál Nagy-korallzátonyon, még az éghajlati szélsőségek okozta közelmúltbeli veszteségek ellenére is” – mondta Hughes.
Fotó: Shutterstock
„A korallzátonyok helyreállítása nem oldja meg az éghajlatváltozás problémáját. Nagyjából 250 millió felnőtt korallra lenne szükség ahhoz, hogy mindössze 1 százalékkal növeljük a Nagy-korallzátony borítását” – tette hozzá a szakember, aki szerint
jelenleg a megelőzésre, vagyis a vadon élő korallpopulációk megóvására kell koncentrálni.
„Tekintettel ezeknek a korallpopulációknak a nagy méretére, nem valószínű, hogy azonnali kipusztulás vár rájuk. Még mindig van idő, hogy megóvjuk őket az emberi tevékenységekből eredő felmelegedéstől, de csak akkor, ha mihamarabb csökkentjük az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását” – húzta alá a szakember.
