Ilyenkor télen, a lombtalan fák koronájában, cserjésekben, bokrosokban, sokszor láthatunk gyorsan röpködő apró termetű énekesmadarakat.

Azonban nemcsak az erdőkben figyelhetjük meg őket, hanem akár parkokban, kertekben is lehetőségünk adódhat. Ilyen apró termetű énekesmadár például a kis csapatokban mozgó őszapó (Aegithalos caudatus). Jellegzetesen hosszú farktollairól, apró kerekded fekete-fehér rózsaszín foltos testéről, könnyedén azonosítható a faj. A kis csapat őszapó akrobata módjára ugrál az ágak között, miközben halkan „sziszegve” kommunikálnak egymással. Ha az ember türelmesen vár, könnyedén és egészen közelről is meg tudja figyelni ezeket a bizalmas, de nyughatatlan kismadarakat.

Őszapó hangja: https://www.xeno-canto.org/species/Aegithalos-caud…

A másik ilyen állandó mozgásban lévő kis énekesmadár, Magyarország legkisebb madárfaja a sárgafejű királyka (Regulus regulus). Tömege sokszor még az 5 grammot sem éri el. Legfelismerhetőbb bélyege a fején húzódó élénksárga sáv, amely általában citromsárga színezetű. Rokonfaja a tüzesfejű királyka, aki azonban ritkább, szórványosabb fészkelőnk, a hegységi és dombvidéki lucosokat kedveli, de télen városi környezetben is találkozhatunk áttelelő példányokkal. A sárgafejű királyka az őszapóhoz hasonlóan ügyesen mozog az ágak között, ott csipegeti a pók és rovarmaradványokat, amelyeket ügyesen lecsipked apró vékony csőrével. Hangját ő is gyakran hallatja, amelyről könnyedén beazonosítható, és felismerhető a faj.

Sárgafejű királyka hangja: https://www.xeno-canto.org/species/Regulus-regulus

Szöveg és fotók: Miklós Marianna – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság / Kis-Balaton – Nagyberek Tájegység

A cikk borítóképét készítette: Hargitai László (Hópihék)