A madarak különféle módszereket követve repülnek, gondoljunk a vitorlázó albatroszokra vagy a lebegő kolibrikre, ám úgy tűnik, a szárnyaikon legtöbb esetben még lehetne javítani.
A madárszárnyak jellegzetes alakúak, jól jellemzik egy-egy madárcsoport életmódját, olyannyira, hogy a szárny alakjából sok esetben felismerjük, miféle madarat látunk. Másféle alakú a virág előtt lebegő kolibrik szárnya, vagy a magasban termikelő gólyáké – de vajon mennyire optimális az adott repülési stílushoz a szárnyak alakja?
A Britsoli Egyetem kutatói mérték fel a szárnyakat aerodinamikai szempontok alapján. A kutatásukról a Nature Communications folyóiratban számoltak be.
A kutatók tudományos adatbázisokban és múzeumok gyűjteményeiben lévő madarak szárnyait mérték fel, több mint 1100 madárfajét. A múzeumi madárszárnyakról egységes módszerrel fotókat készítettek, majd a fotók alapján pontos formát követő modelleket.
A már meglévő adatbázisok madárszárny fotóival ugyanezt elvégezték. A végeredmény így méretektől független szárnyalak gyűjtemény lett. Az egyes alakokról azután számítógépes modell született, amelyet már különféle teszteknek lehetett alávetni.
Különféle szárnyak fotói montázsként egyberendezve. Forrás: Burke Museum of Natural History and Culture
Ilyen teszt volt a virtuális légáramlás-mérés, amivel meg lehetett vizsgálni, hogy az adott szárnyalak hogyan képes manőverezni, mennyire energiahatékony, vagy mikor válik instabillá. E módszerrel a kutatók meg tudták határozni, hogy egyes életmódokhoz milyen szárnyalak lenne optimális.
A tesztek néhány kivétellel azt mutatták, hogy a madarak elsöprő többsége nem a legoptimálisabb alakú szárnyakat használja.
A kivételt a sarlósfecskék, a sólyomfélék, a pingvinek és a kolibrik jelentették. Ezek a madarak szinte a legoptimálisabb szárnyalakkal rendelkeztek a saját életmódjukhoz. Azonban nagyon sok más madár távolról se érte el az optimális alakot. Bár az albatroszok fantasztikusan repülnek, ezt nem ideális formájú szárnyaikkal teszik.
