Nem is gondoljuk, mennyi minden múlik azon, hogy hogyan fűtünk

A WWF Magyarország nemrégiben egy kiadványban foglalta össze, hogy melyek azok a praktikák, amelyekkel kisebb odafigyeléssel is láthatóan tudjuk csökkenteni a fűtésre fordított energiát, és mikre kell feltétlenül odafigyelni, hogyha energetikai korszerűsítést tervezünk otthonunkban. De miért is fontos, hogy mindannyian foglalkozzunk ezzel a kérdéssel?

Nem látjuk, de mégis súlyos problémákat okoz

Ha összeadjuk, hogy mennyi energiát fordítunk főzésre, víz melegítésére, az elektromos készülékeink üzemeltetésére, világításra és fűtésre, talán meglepő, de egy átlagos magyar háztartás esetében utóbbi teszi ki a teljes mennyiség közel háromnegyedét. Ennek ellenére az otthoni alapvető környezettudatossági szemléletmódban még sincs úgy jelen a fűtésre való odafigyelés, mint mondjuk a felesleges világítás vagy vízpazarlás elkerülése. Pedig sajnos a környezeti kár, amit okozunk igen jelentős. Egy átlagos családi ház egy nem túl kemény tél során kb. 2000 m³ földgázt használ el. Ez 3,8 t szén-dioxid kibocsátásával jár. Ekkora kibocsátást egy benzines autóval csaknem 23 ezer km alatt okozunk. Így a fűtés az ökológiai lábnyomunknak a jelentős részét adja (hogy pontosan mekkorát, az a WWF Léptem applikáció segítésével kiszámítható).

A sok kicsi pedig sokra megy, a tavalyi évben például csak a lakosság 3,2 milliárd m³ gázt fogyasztott, ami kb. 6 millió t szén-dioxid-kibocsátást jelent – ez több mint 10%-a az ország összes kibocsátásának. Ahhoz, hogy elérjük a már törvénybe is foglalt klímasemlegességet 2050-ig, ezt a kibocsátást mind fel kell számolni. Ezt ráaadásul minél előbb meg kell tenni, hiszen a ma kibocsátott szén-dioxid akár száz évig is a légkörben maradhat, így minden kilogramm kibocsátás csökkenti az esélyét annak, hogy a másfél fokos felmelegedési korláton belül tudjuk tartani az éghajlatváltozás mértékét.

Fotó: Béres Attila

Ahol pedig a gáz helyett szilárd tüzelőanyagot használnak, ott a tűzifa és a szén égetése során kibocsátott szálló por okoz súlyos légszennyezést. Ezek az emberi hajszál átmérőjénél is jóval kisebb szennyező anyagok, amelyek a tüdőn keresztül akár a véráramba is bejutnak, különböző légzőszervi, szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozva. Ennek mértéke olyan súlyos, hogy Magyarországon 13 ezer ember idő előtti elhalálozást okozza a magas szállópor-koncentráció, aminek döntő forrása a lakossági szilárdtüzelés.

Amit már ma megtehetünk

A jó hír az, hogy akár kis odafigyeléssel is tudunk tenni azért, hogy érdemben javuljon a fűtés hatékonysága, és így csökkenjen a károsanyagok kibocsátása – valamint nem mellékesen a fűtésszámlánk is. A legegyszerűbb lépést akkor tudjuk megtenni, hogyha programozható termosztáttal vezérelt fűtésrendszerünk van. Vizsgáljuk felül a beállított programot annak függvényében, hogy valóban csak az indokolt mértékig fűt-e fel, és hogy jól követi-e a házban élők napi rutinját. Az időseknek és a kisbabáknak természetesen más a hőérzetük, de a felnőtt szervezet számára a 21 Celsius-fok ideális a gyakran használt helyiségekben, a ritkábban használtaknál elég 19-20 Celsius-fokot tartani, alváshoz pedig 18 Celsius-fok a legegészségesebb. Ez amiatt is fontos, mert a hőmérséklet 1 Celsius-fokkal történő mérséklése akár 5-6%-kal is csökkentheti a fűtésszámlát. Figyeljünk arra is, hogyha vannak olyan napszakok, amikor tartósan nem vagyunk otthon, akkor a termosztátot is úgy programozzuk, hogy ezekben az időszakokban ne menjen feleslegesen a fűtés. Ha pedig fázunk, az első reakció inkább egy pulóver felhúzása legyen, mint a termosztát feljebb állítása.

A megfelelő szellőztetéssel is sokat tudunk spórolni a fűtésszámlán. Mi történik, hogyha úgy próbálunk szellőztetni, hogy az ablakot bukóállásban nyitjuk ki? Egy kismértékű légcsere beindul, de e mellett azt érjük csak el, hogy szépen lassan lehűl a lakás. Ezzel szemben, ha rövid ideig, intenzíven szellőztetünk, kereszthuzatot létrehozva, akkor a levegőt anélkül tudjuk frissíteni, hogy a falak és a bútorok, amelyek tárolják a hőt, lehűljenek. Sokszor elhangzó érv a bukón álló ablak mellett, hogy így tudják csak elkerülni a penészedést. Ez pont új nyílászárók esetében fordul elő, ahol már nem „szelel” az ablak, vagyis a pára nem tud az ablakszerkezeten keresztül távozni. Így viszont a folyamatosan nyitott ablakkal pont az ablakok jó szigetelőképességét nem használjuk ki Az intenzív szellőztetés gyakoriságának növelésével is orvosolható ez a probléma egy bizonyos fokig, de folyamatosan magas relatív páratartalomnál érdemes hővisszanyerős szellőztetőrendszert kialakítani, vagy ha erre nincsen lehetőség, a páratartalom függvényében működő szellőztetőcső és/vagy ventilátor is egy jóval jobb megoldás, mint a bukóra nyitott ablak.

Ha fával fűtünk

Fatüzelés esetén is létezik néhány aranyszabály, aminek a betartása nem csak a fűtés hatékonyságán segít, hanem a légszennyező anyagok kibocsátását is drasztikusan csökkenti.

Ennek az alapja a tökéletes égésben rejlik. Ehhez három dolognak kell egyidejűleg teljesülnie: megfelelő tüzelőanyagra van szükségünk, ami kellően magas hőmérsékleten ég, megfelelő mennyiségű oxigénellátással.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Először is, szigorúan tilos kezelt faanyagok égetése (festett vagy lakkozott fa, bútorlap, laminált padló stb.), hiszen ilyenkor súlyosan rákkeltő anyagok is a levegőbe kerülnek, ráadásul ez nem csak egészségtelen, de jogszabály is tiltja. Helyettük lehetőleg keményfát használjunk, ilyen például a bükk, a tölgy, a gyertyán vagy az akác. A fa legyen megfelelően száraz. Ehhez persze előre kell tervezni. Nem elég tavasszal megvenni az az évi tüzelőt, mivel ahhoz, hogy a fa rendesen kiszáradjon, legalább másfél évre van szüksége jól szellőző, fedett helyen tárolva. Egy friss, nedves fa fűtőértéke fele akkora, mint egy száraz fáé, így az égés hőmérséklete sem tud megfelelő lenni, mert az energia a nedvességtartalom elpárologtatására megy el. Azokból a kéményekből, ahol dől a füst, ott sajnos nedves fát használnak. Ahhoz pedig, hogy megfelelő mennyiségű oxigén álljon rendelkezésre az égéshez, nem elég a tüzelőberendezés huzatszabályozóját kinyitni, de a tűzrakásnál is figyelni kell. Ha az általánosnak vehető alulról begyújtást választjuk – vagyis a farakásban a tűzfészket alul alakítjuk ki –, akkor az egész rakat hirtelen, egyben kezd el égni, így a láng sem tud kellően felmelegedni, és hirtelen annyi oxigént sem fogunk tudni biztosítani, ami szükséges lenne az égéshez. Ez fél óra alatt akár 100 m³ is lehet, ami a beltéri levegő hirtelen elhasználódásához is vezet. Ezzel szemben, ha felülről gyújtunk be, akkor a láng nem hatol át a felette lévő teljes rakaton és nem hűl le, így el tudja érni a tökéletes égéshez szükséges hőmérsékletet, ráadásul a tűz saját magát tudja szabályozni, lassabban ég el, így a szükséges oxigénmennyiség is könnyebben biztosítható.

Egy megtérülő beruházásról

Ha nincsen hatékony fűtésrendszerünk és megfelelő szigetelés az otthonunkon, akkor pusztán odafigyeléssel csodát nem lehet elérni.

Megfelelően megtervezett és kivitelezett energetikai felújítás során, amely kiterjed a szigetelésre, a nyílászárókra és a fűtésrendszerre, akár többszörösére is tudjuk csökkenteni az épület energiaigényét.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem csak megtérülő beruházás, hanem az épület komfortját és értékét is nagyban növeli. Ha egy ilyen léptékű beruházásra nincsen meg az anyagi forrás egyben, akkor természetesen a szakaszos felújítás is tud jó eredményt hozni. De ebben az esetben nagyon fontos, hogy ekkor is kidolgozott koncepció mentén, energetikai szakember bevonásával történjen a felújítás. Budapesten és Nagykanizsán RenoPont néven már működnek olyan ügyfélszolgálatok, ahol egy helyen segítenek a tervezésben, engedélyekben és akár a kivitelezők kiválasztásában is.

Fotó: Fehér János

Az átgondolt tervezés azért fontos, mert egy energiahatékonysági beruházásnál jóformán minden mindennel összefügg. Például az épület lábazatánál is jelentős hőveszteség történik, ezért a lábazati szigetelés is ugyanolyan fontos, mint a homlokzati. Azonban ha az utóbbi már megtörtént, megnehezíti a lábazati szigetelés rögzítését. Ugyanúgy az ablakcserénél érdemes az új ablakot a fal külső síkjáig kihozni (vagy akár az elé, konzolos beépítéssel), mert így a hő nem tudja a falkáván keresztül „megkerülni” az ablaktokot. Egy ilyen beépítés természetesen egy már meglévő homlokzati hőszigetelésnél problémásabb. A szigetelés megfelelő anyagát és vastagságát is érdemes szakemberre bízni, és nem a kivitelezőre hagyni, mert annak megválasztása nagyban függ a meglévő falazattól. Általánosságban igaz, hogy nem szabad megelégednünk néhány centiméter vastag szigeteléssel, mert kb. 15-20 cm vastagságig a szigetelés hatékonysága drasztikusan nő, ahogy növeljük annak vastagságát. Ráadásul ma már a munkadíjat és az állványzat bérlését beleszámítva a szigetelés vastagságának növelése arányaiban nem növeli jelentősen a költségeket. A szigetelésnél maradva, a szigetelőtáblák mechanikai rögzítésére szolgáló dübelek minősége között is nagy különbség van. Egy gyengébb minőségű dübel olyan mértékű hőhidat jelenthet, mintha a szigetelésünk 2 cm-rel vékonyabb lenne. A hőhíd az épület olyan gyenge pontjait jelenti, ahol a hő a kisebb hőellenálású „gyenge pontokon” keresztül ki tud szökni, ráadásul a környezetében lévő, egyébként jól szigetelt részekről is elvezeti a hőt. Ilyenek tipikusan az erkélyek, ablakkávák, redőnytokok. Jól átgondolt szigeteléssel azonban ezek orvosolhatók. Egy jól szigetelt épület esetében, ahol egy folyamatos hőburkot tudunk létrehozni, nem lesznek ilyen gyenge pontok, amik a nem megfelelő szigetelés esetén a hőveszteség mellett a penészgombák kedvelt helyei is egyben. Tehát az is egy tévhitnek tekinthető, hogy a szigetelés penészedést okoz, mert ez valójában a nem megfelelő szigetelés tünete.

Végezetül, hogyha van egy megfelelően szigetelt épületünk, azután érdemes a fűtési rendszer korszerűsítését is elvégezni, ami így már a csökkentett hőigényhez tud igazodni. Ezt a lépést sem érdemes kihagyni, mert mind a földgáz, mind a fatüzelés esetében a modern kazánok hatásfoka jóval magasabb, mint a korszerűtlen tüzelőberendezéseké, vagyis egységnyi felhasznált energiából több hőt tud kinyerni. Manapság egyre népszerűbb az elektromos fűtésre való átállás. Ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy habár egy hagyományos elektromos fűtés (pl. norvég panel, elektromos kazán) bekerülési költsége olcsóbb, mint egy hőszivattyúé, utóbbi kb. ötödannyi villamos energiát használ fel. Ennek oka, hogy a hőszivattyú alapvetően a környezet hőjét tudja hasznosítani.

A bemutatott praktikák, alapelvek csak a legfontosabb sarokkövei az energiatudatos fűtésnek. Szerencsére a lehetőségek tárháza ennél jóval tágabb mind a tudatosság, mind a technikai megoldások terén. A WWF Magyarország a LIFE BIO-BALANCE projekt keretében egy kiadvány formájában gyűjtötte ezeket össze, amely ingyenesen elérhető honlapunkon. Remélem, hogy a kedves Olvasó kedvet kap a tanácsok gyakorlati megvalósítására, hiszen még nem késő ebben a fűtési szezonban változtatni!

Szerző: Harmat Ádám – éghajlatvédelmi programvezető, WWF Magyarország, www.wwf.hu