Forrás: Turista Magazin; Szöveg: Gulyás Attila; Fotó: Gulyás Attila
Itt az újabb augusztus 20-i hétvége, a népszerű belföldi úti célokat pedig menetrend szerint elözönli a kikapcsolódásra vágyó tömeg. Összegyűjtöttük helyettük néhány kedvenc alternatívánkat.
A legtöbb ember imádja a nyarat, a pörgést, az élettel teli helyeket, de talán mindannyiunknál eljön a pillanat, amikor jóból is megárt a sok – kinél előbb, kinél utóbb. Főleg a forgalmas helyeket kevésbé kedvelő, ugyanakkor a környéküket is csak módjával ismerőkre gondoltunk, amikor végignéztünk a térképen, és még inkább az emlékekben, azokból a nyaralásokból, amiken sikerült elkerülni a hosszú sorban állásokat, a zajt, vagy egyszerűen csak a már korábban megismert helyek ismételt látogatását. Ezek nyomán készült összeállításunk segíthet tágas és csendes teret találni olyan helyek szomszédságában, amikre a jó időben sok ezren kíváncsiak.
Siófok, Aranypart helyett Tihany nyugati partja
A „Balaton fővárosa” a nyári idény csúcspontján valóban lehetne egyben a zsúfoltság szinonimája is. Mindez persze együtt jár izgalmasabbnál izgalmasabb eseményekkel, remekül felszerelt stranddal és sok-sok közeli kiegészítő programlehetőséggel, az ejtőernyős ugrástól a sétahajózásig, de közös pontjuk, hogy egyiken sem kell számottevő mennyiségű üres helyre számítanunk. Ehhez kicsit messzebb érdemes utazni, egészen a tihanyi túlpartra. Mindez autó nélkül sem nehéz, viszont a hosszú gyaloglás megelőzéséhez a szokásos vonat helyett ezúttal a buszt válasszuk, annak is a „Szántód, rév bejárati út” megállóját célozva.
A part távolabbi szakaszán a sajkodi „sztrádán” sétálhatunk
Miután a komp átvitt a Tihanyi-félszigetre, nincs más teendő, mint nyugat felé indulni: rövidesen elfogynak a nagyobb, majd a kisebb épületek, és végül maga az út is: egy gyorsan elfogyó kilométer végére megérkezünk az utolsó helyre, ahol az erdők a Balatonig érnek. A félsziget nyugati oldala a mai napig a természet egyedülálló, vízparti menedéke, egy egészen Sajkod faluig tartó, ismeretlen partszakaszon. Aki pedig ezt a hosszú partszakaszt végig is sétálja, azt a természet csendjén kívül a környék egyik leghangulatosabb, apró strandja is várja, ahol a fesztiválfíling helyett sokkal inkább a családias hangulat jellemző.
A sajkodi strandon túl már a víz közelében is a természet az úr
Börzsöny, Királyrét helyett Márianosztra
A fővárosból a Börzsöny felé indulva, már a térképről nézve is remekül adja magát egy markáns, észak-déli vasúti útvonal, a Nyugati pályaudvarról, Kismaroson át egészen a hegység szívébe, Királyrétre. Jól látható ez mind a kétmillió budapesti lakos számára, így nem meglepő, hogy a jó idős hétvégéken tömegek indulnak útnak Kismarosra, majd ott az erdei vasútra átszállva, a hegység belseje felé. Bár a kisvasút népes járműparkjával felkészült a kisebb „rohamokra”, az utasok közül ez nem mindenkire igaz.
Szob és Márianosztra között a legfontosabb megálló a Mária-kút, ahol az utasok megtölthetik a kulacsaikat
A megoldás ugyancsak a térképen kínálja magát: a Börzsöny másik, jóval kevésbé ismert erdei vasútja, amely a Duna partján futó vasúti fővonalhoz csatlakozik, Szobról indul, és hasonlóan remek kirándulóhelyeket tár fel. Ráadásul Kismaros és Szob között a Dunakanyar teljes panorámájában gyönyörködhetünk a vonat ablakából, Szobon leszállva pedig egy jóval kisebb forgalmú erdei vasút vár. Ennek járatai a hegység déli lábánál elterülő Márianosztrát, majd a nyugati vízválasztón fekvő Nagyirtáspusztát is elérik, mindkét állomáson számos turistautat keresztezve. Nagyirtáspuszta négyszáz méter fölötti magasságának köszönhetően ráadásul a vidék panorámás hegyeihez is barátságosan rövid emelkedők vezetnek. A vasút északi végállomásán fekvő Nagybörzsöny falu pedig festői fekvésével és hűvös klímájával már valóban a lehető legtávolabb áll a fővárosi aszfalttengertől.
Dobogókő helyett Pilis-tető vagy Strázsa-hegy
A tömegközlekedés és a hegymászás kombinációja a lehető legkényelmesebb megoldás a Pilis és a Visegrádi-hegység esetén is: a pomázi HÉV-állomásról induló dobogókői autóbusz negyven perc alatt a hegység legmagasabb csúcsainak közvetlen közelébe repít. A felső végállomásról aztán utak tucatjai vezetnek a Duna, vagy épp Budapest felé: legnépszerűbb közülük a Prédikálószékhez, vagy a Rám-szakadékba tartó útvonal. Bár tömegjelenetekre egyiken sem kell számítani, aki ezen a környéken hétvégén is a csendet keresi, érdemes egy megállóval előbb, a Kétbükkfa-nyeregben leszállnia. Itt még mindig elég nagy magasságból indulhat ahhoz, hogy csak minimális emelkedő álljon előtte, viszont az utakon egy nagyságrenddel kevesebb kirándulóval fog találkozni. A két fő irány délkelet és északnyugat: előbbi egy öt kilométeres erdei túrával a 756 m magas Pilis-tetőre, míg utóbbi még ritkábban járt vidéken át Esztergom felé, a Strázsa-hegy természetvédelmi területére vezet. A Pilis csúcsa a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja, amelynek csúcsán álló Boldog-Özséb kilátóból a Budai-hegység és a Pilis teljes panorámája a lábak előtt hever – itt persze épp minimális eséllyel leszünk egyedül.
A hegy keleti lejtőjén szerpentinező zöld jelzésen pedig a közeli Pilisszántóra is lesétálhatunk, ahonnan fél óránként indulnak buszjáratok a budapesti Árpád-hídhoz. Ennél is különlegesebb a Strázsa-hegy irány, amelyről egy évvel ezelőtt egy külön cikkis megjelent magazinunkban. Elöljáróban csak annyit: aki az út által feltárt napfényes dombokat is túl zsúfoltnak, vagy nem elég látványosnak találja, annak vélhetően drága repülőjegyre lesz szüksége a célja eléréséhez. A Kétbükkfa-nyeregből Esztergom széléig vezető út tehát igazi felüdülést kínál, aminél változatosabbat és látványosabbat nehéz találni.
Szilvásvárad helyett Dédestapolcsány
Az Északi-Bükk egyik gyöngyszeme, ahol a Szalakja-patak ered, a messze földön híres lipicai ménes otthona, hétszáz méteres hegyekkel körülvéve: Szilvásvárad. Az idilli fekvésű falu nem véletlenül vonz napi több ezer látogatót – ennyi ember viszont sokszor a hely falusias hangulatát lopja el. Egy remek alternatíva itt is csak néhány buszmegállónyira van: a 12 kilométerre fekvő Dédestapolcsány körül már jóval nagyobb terület áll nyitva, csak valamivel kevesebb látványossággal.
A hely talán legismertebb látványossága, az erdők közt három kilométer hosszan nyújtózó Lázbérci-víztározó, amelynek faluhoz közeli része a horgászok és kirándulók kedvence, míg a távoli zegzugai vidrák és vízi madarak otthona. A tótól délre eső dombokon, egy kis kalandvággyal az egész falut körbesétálhatjuk, és csodálkozhatunk rá más és más környezettel a Bükk panorámáira, az utat pedig a dédesi falurész vendéglátóhelyeinek egyikében kipihenhetjük, majd innen a nap végén akár közvetlenül Budapestre is visszabuszozhatunk.
