A június a szaporodási időszak hónapja, amikor egyes fajok már fiókát nevelnek, míg mások a kotlás közepén vannak.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Dévaványai Tájegységéhez tartozó Kenderesszigeti-halastavakon is élénk most az élet.

A korai fészkelő barkóscinegék már kirepült fiatalokkal mozognak, míg a függőcinegék még csak most építették a fészkeiket. A nádasban fészkelő barna rétihéják szintén a kotlás közepén tartanak. Alacsony idén a fészkelő állományuk, mert a zsákmányállataik létszáma is alacsony. Főként ezért maradt el a réti fülesbaglyok térségi fészkelése is.

Kendermagos réce. Fotó: Széll Antal István
Cigányréce. Fotó: Széll Antal István

A gémtelepeken a korábban fészkelő kanalasgémek, szürke gémek anyányi fiataljai napokra vannak a kirepüléstől, míg a törpegém vagy az üstökösgém még most is tojásokon ül. A nyári lúd fiataljai lassan röpképessé válnak, ma már minden jelentősebb vízfelületen megtaláljuk őket költőfajként.

Nyári ludak. Fotó: Széll Antal István
Nyári lúd család. Fotó: Széll Antal István
Üstökösgém. Fotó: Széll Antal István

Ahol a víz, ott az élet. Legalábbis ott látványosabban zajlik a madárélet, mint az arid, szárazabb területeken. Más a madárvilág faj szerinti és mennyiségi összetétele. Így van ez a Kenderesszigeti-halastavakon is, amely jelentős fészkelő hely. Otthont ad a nádasban fészkelő gém- és kócsagfajoknak, a nádi énekesmadaraknak, a nyíltvízi fészkelőknek, de kiterjedt bokrosai révén a bokorlakó madárfajoknak is.

A cikk borítóképét készítette: Völgyi Sándor (Cigányréce)