A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület az idei évben molnárgörény-kutatást végzett a nemzeti park területén.
A molnárgörény, más néven mezei görény (Mustela eversmanii) a Körös-Maros Nemzeti Park nyílt élőhelyeinek ragadozója. A hazánkban védett kisragadozót GPS-nyakörves telemetriai módszerrel vizsgálták a kutatók, hogy adatokat gyűjtsenek a molnárgörény ökológia jellemzőiről, valamint a populációt veszélyeztető tényezőkről.
A kutatás jelentős előrelépést hozott a molnárgörény Békés megyei elterjedésének és ökológiai igényeinek megismerésében. A jeladókkal bemért koordináták alapján bizonyítást nyert, hogy mozgáskörzetének nem meghatározó része a mezsgye, mint azt korábban feltételeztük.
Bár a kotorékok számottevő része a mezsgyékben található, valamint sok az elütött molnárgörény az utakon, de zsákmányszerzésre, illetve általános helyváltoztatásra elsősorban nem az útszegélyeket használja. A legnagyobb mennyiségen ugyan szegélyekben kerülnek elő az állatok, de ez valószínűleg csak a könnyebb detektálásának köszönhető, hiszen egy útszegélyben könnyebben felmérhető a kotorékok száma, mint a szántóföldeken, különösen, ha azt növényzet fedi. A kutatás során nagyszámú aktív kotorék került elő nyílt szántóföldi környezetben is, a jeladó adatainak felhasználásával.
A kutatás eredményei arra is rávilágítottak, hogy a molnárgörények kevés időt töltenek a felszínen. A vizsgált egyed nagymennyiségű mezei pocok és hörcsög által biztosított táplálékbőségben gyorsan táplálékhoz jutott, majd visszatért kotorékjához, amiből viszont többet is használt egy időszakban, illetve a zsákmányként elfogyasztott hörcsög kotorékában is megpihent a föld alatt.
A cikk borítóképét készítette: Polgár Tibor (Mezei görény)
