A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság felnémeti központi épületének környékén az itt dolgozók naponta is összefuthatnak a kertben két, sötétbarnás bundájú mókussal.
Joggal merülhet fel a kérdés: mégis mit csinálnak a mókusok télen; hibernációs álomba szenderülnek, de akkor miért láthatjuk őket mégis a hóban ugrándozva, faágakon egyensúlyozva? Esetleg végig ébren vannak ezekben a zimankós hónapokban, de akkor mit esznek télvíz idején?
A mókusok – szemben például a pelékkel – nem alszanak valódi téli álmot, aktívak maradnak ilyenkor is, legfeljebb a hosszabb ideig elhúzódó havazások és zord időjárás esetén pár napig nem jönnek elő fészkükből. Ugyanis a mókusok nem odúkban laknak – azokat legfeljebb élelemraktárként hasznosítják – hanem fészket építenek a fák lombkoronájába, méghozzá a legvékonyabb ágakra.
Igazgatóságunk udvarán az egyik példány egy nagy feketefenyőn, míg a másik mókus az udvar hátsó részén egy erdei fenyőn alakította ki lakályos otthonát. A mókusok ugyanis nem elhagyott varjú- vagy szarkafészkekbe költöznek be, hanem saját maguk építik „körmönfont” gallyfészküket. Ennek van egy külső, vastagabb ágakból álló burkolata, akárcsak a szarkafészeknek, azonban ennek bejárata alul helyezkedik el. Kívülről leveles ágakat fonnak bele, belül pedig, fahánccsal bélelik. Ezt úgy szerzik be, hogy egy helyen megsértik a fakérget, és éles fogukkal megragadva elkezdik a fatörzsön hátrafelé tolatva lehúzni azt. A húzás közben mindig új fogást vesznek rajta, a kéreg csak úgy kunkorodik a fejük mellett. Több méter hosszú kérget is képesek ezzel a módszerrel lehántani, sokszor ebből csak annyit látni, hogy a vízszintes faágon egy hatalmas gombolyag közlekedik viccesen. A fészekben aztán hosszú csíkokra hasogatják és ezekből készítik el a fészekbelsőt, ami jó hőszigetelő is egyben. Később itt nevelik fel kölykeiket is a tavaszvégi, kora nyári hetekben.
De miért nem odvakba költöznek, kérdezhetnénk. Teszik mindezt azért, mert ha odúban töltenék az éjszakát, könnyen a fán ügyesen mozgó, vadászó nyusztok, nyestek, esetleg macskák zsákmányává válhatnának. Az odú ugyanis ebben az esetben könnyen egy csapdává alakulhat, ahonnan nehéz időben észrevenni a ragadozót és támadás esetén szinte lehetetlen kimenekülni az egyetlen kijáraton. A vékony ágakra épített fészket azonban a súlyosabb kisragadozó nem tudja észrevétlenül megközelíteni, hiszen akaratlanul is megmozgatja az egész építményt, a mókusok pedig időben felébredve ki tudnak ugrani, el tudnak menekülni a veszély elől. Tehát mókusaink télen is ezekben a lakályos fészeképítményekben húzzák meg magukat. Persze gyakran elhagyják otthonukat és a december-januári párzási időszakban az egyébként magányosan élő hímek valóságos „vadászatot” rendeznek a nőstények kegyeit keresve. Látványosan üldözik őket, kergetőznek velük a fák törzsén körbe-körbe kapaszkodva, a farkukat látványosan csapva ide-oda. A nyárvégi időszakban, a kölykök kirajzása után a nőstények ismét fogantatásra készek és táplálékbő időszak esetén akár másodszor is lezajlanak a fent említett koreográfiával bemutatott udvarlások.
De térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz, ha nem alszanak valódi téli álmot a mókusok, akkor mivel táplálkoznak ilyenkor? A természetes, erdei élőhelyeiken már az őszi időszakban próbálnak az ínséges téli hónapokról előre gondoskodni. Fák tövében akár 8-10 kg makkot, mogyorót, somot stb. összehordanak és a lehullott avarral gondosan betakargatják. Számos ilyen raktárbázist létesítenek, amelyek közül azonban később, a hóval borított talajon sok esetben nem találnak meg. Ők ilyenkor ezeket a terméseket elvesztik ugyan, de önkéntelenül is segítik az adott fa- és cserjefajok spontán terjedését egy fásszárú élőhelyen. Persze, nem csupán a mókusok „feledékenysége” okozhatja a raktárkészlet elvesztését. Kameracsapdás felvételünk bizonyítja azt, hogy a vaddisznók is rálelhetnek egy-egy ilyen raktárra és jó étvággyal kifosztják őket éjszaka. Szegény mókus pedig másnap egészen emberi gesztusok kíséretében döbben le és értetlenkedik azon, hova is tűntek a fáradtságos munkával összehordott makkjai?
A települések parkjaiban, kertjeiben élő mókusok számára a téli madáretetések nyújtotta többlet táplálék is sok esetben rendelkezésükre áll. Nem csupán az énekesmadarak számára kihelyezett olajos magvak tárháza válik hozzáférhetővé számukra, hanem sajnos sok esetben maguk a madarak is felkerülhetnek a mókusok képzeletbeli étlapjára. Az ilyen „baleseteket” a mókusbiztos madáretetők kihelyezésével tudjuk biztosítani, amelyek oszlopán nem tudnak hozzáférni a madarakhoz lompos farkú rágcsálóink.
A mókus (Sciurus vulgaris) hazánkban 1974 óta védett állatfaj, pénzben kifejezett értéke egyedenként 25 000 Ft.
Amennyiben sérült vagy veszélyeztetett mókust talál, kérjük hívja a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának ügyeleti telefonszámát: +36 30 861-3808 vagy a Mályi Madármentő Állomást: +36 30 6892727.
Írta: Bakó Botond – gerinces-zoológiai szakreferens
A cikk borítóképét készítette: Sóti László (Jó lesz majd télen…)
