Az emberek jelentős része, kultúrától függetlenül kedveli a kék különböző árnyalatait. Ugyanakkor a virágok mindössze tizede és az állatok elenyésző része büszkélkedhet a kék szín hűvös elegenciájával. De vajon miért van ez?
A jelenség oka az, hogy ilyen színű pigmentek nem fordulnak elő természetesen sem az állatokban, sem a növényekben: trükkökhöz kell folyamodniuk, hogy kéknek látszanak.
A növények esetében ez a színanyagok keverését jelenti, kicsit hasonlóan, ahogy ezt egy festő tenné: a leggyakrabban vörös festékanyagokról, úgynevezett antociánokról van szó, amelyek megjelenése sav hozzáadásával átalakul. Ez a változás a visszavert fénnyel együtt varázslatos árnyalatok elérésére alkalmas. Gondoljunk csak a harangvirág, a hortenzia vagy a nefelejcs szirmaira. Levelek esetében még ritkább a kék. Ugyanis a festékanyagok, így a legelterjedtebb klorofill színét is az határozza meg, milyen színű fényt nyelnek el, illetve vernek vissza.
A fotoszintetizáló növények számára pedig nem lenne nyertes stratégia a magas energiatartalmú kék fény visszaverése.
Kedves kék csengettyűk – Fotó: shutterstock.com
Az állatok még összetettebb trükkökre szorulnak. Színüket általában a táplálékukból nyerik, gondoljunk csak a flamingó apró rákokból származó rózsaszín tollaira. De a kék színhez így nem juthatnak hozzá. A megoldást a fény eltérítése, szétszórása jelenti, amit a kültakarójuk finom struktúrái tesznek lehetővé. Az azúrlepkék áttetsző szárnya a hímpor különleges mintázata miatt irizál.
A kék madarak a szárnyukon megfelelő távolságra elhelyezett mikroszkopikus gyöngyökkel befolyásolják a visszavert fény hullámhosszát.
.jpg)
A Nessaea obrinus az egyetlen ismert állatfaj, amely valódi kék pigmentet állít elő – Fotó: Charles J Sharp/Wikimedia Commons
És hogy miért éri meg ez a nagy igyekezet? A különleges szín a természetben is a figyelemről szól: legyen szó a beporzók vagy az ellentétes nem elcsábításáról vagy egy harsány figyelmeztetésről: ne egyél meg, mert megbánod!
A cikk borítóképét készítette: Gór Ádám
