Megkezdték a tojásrakást a Körös-Maros Nemzeti Park tájain élő bíbicek. A kardoskúti Fehér-tó melletti legeltetett területek kitűnő élőhelyet biztosítanak számukra.

A bíbicek sikeres költéséhez szükséges két legfontosabb feltétel a víz közelsége és a legeltetett, rövidfüvű legelő, ahol megfelelő táplálékot (rovart) találnak. A Fehér-tó mellett, a Sóstói Állattartótelep közelében és a Lófogó-ér mentén minden évben szívesen költenek. Idén az első fészekaljra április 8-án, a barackosi élőhely-rekonstrukción bukkantak rá Igazgatóságunk munkatársai. A fészekben egyelőre három, olívzöld alapon fekete pettyes tojás volt, de mivel a bíbicek szinte mindig négy tojást raknak, így valószínű, hogy ebben az esetben is gyarapszik még a számuk.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A bíbicek rövidtávú vonulók, általában Európában maradnak. Csak rövid időre mennek el tőlünk: decemberben indulnak útnak, s egy részük februárban már vissza is érkezik.  Szívesen keresik fel korábbi költőhelyeik környékét, nagyjából azokat a részeket foglalják el, ahol az előző években is költöttek. A hímek 80 százaléka egynejű, 20 százalékuk 2-3 tojóval párosodik. Jellemző rájuk a territórum tartása, egy nagyobb területen több pár is fészkel, de sosem túl közel egymáshoz. Fészküket vehemensen védik a ragadozóktól: vagy a levegőben üldözik el őket, vagy harcias pózban megállnak a fészek szélén és hangos kiabálással, intenzív csapkodással próbálják elriasztani a támadót.

Saját revírjüket úgy választják meg, hogy abban többféle élőhelytípus legyen, mert más feltételek kellenek a fészekrakáshoz és megint mások a fiókák felneveléséhez. Legtöbbször szikes tavakat körülvevő gyepen, szántóföldi kultúrában, vagy lucernában költenek. Más partimadaraktól eltérően nem kötődnek szorosan a vízhez, de előszeretettel fészkelnek a vizes, nedves helyek közelében. Fiókáik 24 nap elteltével kelnek ki a tojásból és 5 hetesen válnak röpképesekké.

Fotó: Palcsek István Szilárd

A bíbicek főként rovarokat, pókokat fogyasztanak. Viszonylag nagy számban költenek az alföldi tájakon. Állományuk fennmaradása szempontjából nagy jelentősége van a védett területeken található vizes élőhelyeknek és annak, hogy a nemzeti parki területeken nincs vegyszerhasználat, ezért (és a legeltetéses állattartásnak köszönhetően) elegendő mennyiségű rovart találnak a madarak.

A cikk borítóképét készítette: Gémné Kovács Anita (Bíbic)