A Körös-Maros Nemzeti Parkban hazánk három madársisak-faja közül a kardos és a fehér madársisak él, piros madársisak a Tiszántúlon nem fordul elő.
A madársisakok nem tartoznak a ritka orchideák közé, de védett növényekről lévén szó, előfordulásukat rendszeresen figyelemmel kísérjük. Különböző erdőtársulásokban fordulhatnak elő, a keményfás ligeterdők mellett sokszor telepített nemes nyarasokban is találkozhatunk velük. Virágzásuk május elejétől június elejéig tart, a fő időszak az idén a kardos madársisaknál május 5-20. közé, a fehérnél május 15-30. közé esett.
Kardos madársisak. Fotó: Biró István
A Kis-Sárréten különösen a kardos madársisaknak van jelentős állománya. A fehér madársisak jóval ritkább, ez országosan is így van. Annak ellenére, hogy mindkét fajnak fehéres, vajszínű virágzata van, az árnyas erdőben nem mindig tűnnek szembe, így megtalálásuk sok utánajárást igényel. Orchideákról lévén szó, megjelenésük, előfordulásuk meglehetősen szeszélyes, ezért az idei felmérések nem annyira a tő- és egyedszám meghatározására, hanem inkább a faj jelenlétének megállapítására irányulnak. A megfigyelések általánosításokra ugyan nem alkalmasak, de az szembetűnő volt, hogy a fehér madársisak legalább 8-10 nappal később virágzik.
Fehér madársisakok a puhafás ligetben. Fotó: Biró István
Másik megállapítás, hogy míg a kardos madársisak főleg a tölgyesekben fordul elő, addig a fehér madársisakot szinte kizárólag őshonos fajokból álló puhafás ligeterdőben (szürke nyár, fehér nyár) találtuk. A két faj elkülönítése sem könnyű, de kis gyakorlattal vannak szembetűnő különbségek. A pontos határozó bélyegeken kívül feltűnik, hogy a kardos madársisak keskeny levelei hosszúak, míg a fehér madársisaknak, rövidebb tojásdad alakú, szélesebb levelei vannak.
A cikk borítóképét készítette: Pintér Csaba (Fehérmadársisak az erdő mélyén)
