Madarak tömegei táplálkoznak Biharugrán, a lecsapolt halastavakon

Ez nemcsak a halgazdálkodók számára fontos esemény, hanem a madarak népes csapatait is megörvendezteti, mivel kitűnő táplálékforrás nyílik meg előttük.

A lehalászás során először lecsapolják a tavak vizét, aminek hatására a halak a meder legmélyebb pontján, az úgynevezett halágyban gyűlnek össze. Innen aztán a gazdálkodók kerítőhálókkal kiemelik, majd osztályozás után elszállítják őket a feldolgozókhoz.

A tavak lecsapolásakor visszamaradt iszapfelület rendkívül gazdag táplálékbázist biztosít a különböző madarak számára. Az iszapban jelentős a vízi gerinctelenek mennyisége, néhány megmaradt tocsogó pedig bővelkedik a gazdálkodás szempontjából értéktelen, apró méretű halakban.

Élet a csapoláson. Fotó: Tóth Imre

A halakat elsősorban a különböző gémfélék, az ilyenkor még vonulásban lévő fekete gólyák, és az igen nagy tömegben jelenlévő sztyeppi és dankasirályok fogyasztják, míg az iszapban főleg a partimadarak kutatnak táplálék után. Az elmúlt napokban már csaknem ezer bíbicet számoltunk a lecsapolt tavon, de a nagy pólingok száma is megközelíti a kétszázat. Kisebb mennyiségben előfordul gulipán, kis póling, füstös cankó, havasi partfutó, apró partfutó és ezüstlile is. A lehalászás után visszamarad általában néhány haltetem, melyeken aztán rétisasok, hollók és dolmányos varjak lakmároznak.

Különösen a mostanihoz hasonló, száraz időszak után nagyon fontos a halastavak és az őszi lehalászások szerepe a madárvilág számára. Egyéb vizek híján a vonuló fajok ugyanis nem találnának nálunk megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyet.

Nagy kócsag és füstös cankó a csapoláson. Fotó: Tóth Imre

Idén a lehalászások szeptember elején a begécsi tórendszer egyik tavának lecsapolásával kezdődtek. A későbbiekben más tavakra is sor kerül, s a folyamat általában egészen december közepéig tart, hónapokon át táplálékot biztosítva ezzel a vonuló madarak számára.

A cikk borítóképét készítette: Hegedűs Ilona (Dankák)