Egy egészen apró hangyafaj a jelek szerint arra szakosodott, hogy nagyobb termetű rokonait letisztogassa, ebben hasonlít életmódja a jól ismert tisztogatóhalakéra.
Arizona délnyugati, sivatagos területén egy maggyűjtő hangyafaj egyedei széttárt rágókkal gyülekeznek egy másik, apró termetű hangyafaj fészekbejáratainál. Azonban az ott lakó apróságok nem félnek, sőt! Felmásznak a náluk sokkalta nagyobb maggyűjtők testére, s alaposan végigtisztogatják azokat. Pontosan úgy viselkednek, ahogy a tengerekből jól ismert tisztogatóhalak, amelyek nagyobb termetű halak testét, száját vizsgálják végig sértetlenül, megszabadítva azokat a parazitáktól, vagy az elhalt bőrtől.
Hangyák esetében azonban soha eddig nem figyeltek meg hasonlót! A Smithsonian Intézet szakembere, Mark Moffett hangyakutató, National Geographic felfedező azonban felfigyelt a hangyák szokatlan viselkedésére és dokumentálta is azt. A kutatásról az Ecology and Evolution folyóiratban számolt be a szakember nemrégiben.
Moffett az arizonai Portal településen lévő kutatóintézeti szálláshelye mögött, reggeli kávézás közben leste a fészkükből előbújó maggyűjtő hangyákat, amikor fura viselkedésre lett figyelmes. Egyes hangyák, mintha csak lefagytak volna, megálltak a talajon, lábaikat kinyújtva, megemelték a testüket. A kutató közelebb lépett ezekhez, és akkor vette észre, hogy azok testén egy másik hangyafaj aprócska dolgozói serénykednek.
Az egészen apró tisztogatóhangya egy Dorymyrmex-faj (amely eddig nem volt ismert a tudomány előtt és még kapott hivatalos nevet), a nála kb. 2,5-szer nagyobb maggyűjtő pedig a Pogonomyrmex barbatus faj volt. A maggyűjtők még azt is megengedték a tisztogatóknak, hogy a széttárt rágóik közét is letakarítsák! A kutató a következő napok során mintegy 90 alkalommal figyelt meg ugyanilyen interakciót a két hangyafaj egyedei közt.
Pogonomyrmex barbatus fajba tartozó maggyűjtő egy épp cipelt maggal. A magokból tápanyaghban gazdag morzsák rátapadhatnak a hangya testére cipelés közben. Forrás: Mark Moffett, Minden Pictures
Az egyes esetek legtöbbször 10-15 másodpercesek voltak (de volt 5 perces is), és a nagy termetű maggyűjtők eközben sose támadtak az apró tisztogatóhangyákra. Akkor sem, amikor a Dorymyrmex a nagyobb rokona száját, egyébként veszélyes rágóit módszeresen nyalogatta és csipkedte. Az eseményekre hajnalban és kora reggel került sor – 9 óra felé a nappali forróság elől a hangyák visszahúzódtak föld alatti járataikba.
