A Föld szárazföldi területeinek biológiai sokféleségét jelentős részben az erdei életközösségek adják. Mivel Európa erdeinek biológiai sokfélesége is gyors ütemben és folyamatosan csökken, sürgető feladat ennek a folyamatnak a megállítása.
Az erdei biodiverzitás kulcsfontosságú környezeti tényezőit vizsgálták az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói, akik arra keresték a választ, hogy miként lehet a gazdasági hasznosítás mellett is minél inkább megóvni az erdők élővilágát. A kutatás legfrissebb eredményeit összefoglaló tanulmány a Science of the Total Environment című folyóiratban jelent meg.
Első lépésként fel kell tárni, hogy melyek azok a kulcstényezők az erdőkben, amelyek megőrzése létfontosságú a különböző élőlények számára, majd fenntartható erdőművelési rendszereket kell kidolgozni.
A kutatás helyszínén, az Őrségi Nemzeti Parkban a hagyományos tájhasználat következtében viszonylag kis területen belül, tehát hasonló klimatikus körülmények között, igen változatos szerkezetű és fafaj-összetételű erdők maradtak fenn. Ezek közül jelöltek ki a kutatók 35 erdőállományt, ahol felmérték az erdők tulajdonságainak széles skáláját, és adatokat gyűjtöttek az erdei élővilágról. Arra jutottak, hogy
az erdei biodiverzitás szempontjából a legmeghatározóbb tényező az erdőállomány egyes szerkezeti elemeinek, így például a cserjeszintnek, illetve a holtfáknak a jelenléte.
A konvencionális erdőgazdálkodás során a cserjéket és a holtfákat sokszor eltávolítják az erdőből, pedig ezeknek az elemeknek a visszahagyása jelentősen megnöveli az erdei életközösségek sokféleségét.
A holtfákhoz igen gazdag lebontó gombaközösségek kapcsolódnak, emellett bogarak és más rovarok sokaságának nyújtanak élő- és táplálkozóhelyet. Ezek az ízeltlábúak aztán más élőlények – rovarok, madarak, kisemlősök – számára szolgálnak táplálékul. Az álló holtfák odvaiban számos madár és denevér talál búvó- és szaporodóhelyre. A különlegesen nagy méretű, szabálytalan alakú és ezáltal változatos élőhelyeket nyújtó fák megőrzése is kulcsfontosságú.
A fafajokban gazdag erdőkben számos élőlénycsoport nagyobb fajgazdagsággal fordul elő.
Az elegyfafajok, cserjék, holtfák, nagyméretű vagy szabálytalan fák a konvencionális vágásos gazdálkodás során is visszahagyhatók az erdő egyes részeiben, így lokálisan képesek menedékül szolgálni számos élőlény számára. Az erdők hűvös, párás, de finom térléptékben változatos mikroklímájának hosszú távú biztosítására azonban a folyamatos erdőborítást fenntartó, úgynevezett örökerdő-üzemmód lehet a legalkalmasabb.
A cikk borítóképét készítette: Kuti Péter (Ébred az erdő)