A komposztálás manapság egyre fontosabb. Szerencsére azoknak sem kell lemondaniuk róla, akik lakásban, városias környezetben élnek, hiszen olyan eszközök is elérhetőek már, amelyekkel ők is komposztálhatnak, vagy legalábbis előkezelhetik a zöldhulladékukat. Az otthoni komposztálók piacára belépett egy háztartási kisgép, de érdemes körülnézni, hogy milyen megoldások léteznek még, kezdve a gilisztakomposzttól egészen a hightech eszközökig.
Gilisztakomposzt akár az irodában is
Néhány éve szerkesztőségünkben telepítettünk egy gilisztakomposztot, kollégánk pedig bemutatott egy falusi környezetben működőt a Kezdő vidéki naplója című rovatban, tehát a témáról személyes tapasztalattal is szolgálhatunk.
A gilisztakomposztot ajánlom a kezdőknek, mivel könnyedén, otthoni eszközökből is elkészíthetjük magunknak. Csupán két tároló szükséges hozzá, nálunk ez két nagyobb műanyag doboz.
Az irodánkban található gilisztakomposzt két műanyag dobozból készült. Fotó: Greendex
A gilisztakomposzt elkészítése
Otthon a legegyszerűbb két 16 literes festékesvödröt használni. Az alsóval semmi dolgunk, a felsőnek az aljára kb. 5 cm-es réseket vágunk, amelyeken keresztül a komposzt alulról is levegőzik, és itt tud távozni a gilisztatea. Mielőtt a földet vagy a kertészetben kapható kókuszmulcsot beletesszük, egy anyagot vagy hálót tegyünk alá, hogy a réseken ki ne szökjenek a giliszták. Miután beletettük a földet vagy a mulcsot, mehetnek bele a horgászboltban kapható vörös giliszták, majd fedésként szintén föld. A zöldhulladékot érdemes mindig belekeverni. Ha a farm ennek ellenére száraz maradna, akkor nedvesíteni is kell. Az alján kicsöpögő gilisztatea hígítva értékes növénytápszer. A felső vödör tetejét lyukasszuk ki és helyezzük vissza, így megfelelően sötét lesz a gilisztáinknak.
Muslicák és szag a gilisztakomposztban
A giliszták a konyhában, a spájzban vagy a kamrában is jól megvannak, ugyanis átlagosan 13 és 24 °C közötti hőmérsékletre van szükségük. Mivel a rendszer levegőzik, a muslicákat nehéz távol tartani. Úgy tudunk védekezni ellenük, hogy a keletkező zöldhulladékot mindig rögtön beleforgatjuk a komposztba, és ha szükséges, teszünk a tetejére még mulcsot vagy földet.
Szaga alapvetően nincs a komposztnak, csak akkor érezni földes komposztillatot, ha levesszük a fedelét, és beleszimatolunk. Sokan még attól szoktak félni, hogy a giliszták gondoskodást igényelnek. Emiatt azonban egy percig se aggódjunk! Nyugodtan elmehetünk akár hetekre is nyaralni, a giliszták nem érzik meg a hiányunkat. Ha már került be hozzájuk némi zöldhulladék, éhen sem fognak pusztulni.
Komposztszüret
A komposztot akkor kell elkezdeni begyűjteni, amikor a talaj sötét és morzsalékos lesz. Ilyenkor a komposztáló egész tartalmát az egyik oldalra kell csoportosítani, majd el kell kezdeni friss táptalajt és ételt adagolni a túloldalra, és csak oda. A giliszták lassan veszik majd az adást, és pár hét alatt átköltöznek arra a területre, a komposzt pedig felhasználhatóvá válik. Az is működőképes, ha keresünk egy lyukacsos – mondjuk krumpli vagy dió tárolására való – zsákot, ezt megtöltjük friss tápközeggel és étellel, belerakjuk a komposztba, és várunk pár hetet. A giliszták bele fognak mászni a zsákba, így egyszerűen kiemelhetjük őket (legalábbis jó részüket) a komposztból.
Etetésnél arra figyeljünk, hogy csak zöldség- és gyümölcshulladékot tegyünk be hozzájuk! Kerüljük a citrusok héját, és a hagyma sem tesz nekik túl jót, mind a két növény gazdag illóolajokban, amit nem szeretnek a giliszták.
Zárt fedelű beltéri komposztáló
A zárt fedélnek hála megszűnik a muslicaprobléma, de mivel ebben az esetben nem járja át a levegő a komposztot, szükség van egy komposztálást elősegítő granulátumra. Ezt a komposztálót is elkészíthetjük otthon vödrökből, de talán hatékonyabb, ha vásárolunk egyet. Viszonylag széles a piaca, online is rendelhetünk, pár tízezer forint körül mozog az ára. Itthon a legelterjedtebb márka a Bokashi, melynek használatáról több videó is elérhető a YouTube-on.
A ládának az alján van egy rács és egy csap, ezzel leengedhetjük a komposztlevet, amelyet aztán tízszeres hígításban egyből adhatunk is a növényeknek. Tegyük bele az apróra vágott zöldhulladékot, majd szórjuk meg a gabonakorpából és melaszból készült komposztáló granulátummal. Mielőtt visszatesszük a komposztáló fedelét, jól le kell nyomkodni benne az anyagot, hogy minden levegőt kipréseljünk belőle.
Ha levesszük a fedelét, itt már nem a föld szaga, hanem egy savanykásabb szag fogad, amely az anaerob folyamat eredménye. A szóban forgó megoldás még abban különbözik a gilisztás rendszertől, hogy ebbe ételhulladékot is tehetünk. Nagy mennyiségben ez nem javallt, mert tönkretehetjük vele a komposztálás folyamatát.
Az Urbalive beltéri komposztja egészen dizájner kivitelt képvisel. Fotó: urbalive.com
A hulladék szépen tömörödik, a levét folyamatosan csapolhatjuk, de – mint a lakásban használatos komposztok többsége – végleges humuszt nem tud előállítani. Ezért a megtelt láda tartalmát, ami végtére is előkezelt komposzt, a földbe kell ásni, vagy kinti komposztálóba kell forgatni. A Kreatív Farmer nevű YouTube-csatorna azt javasolja, hogy az erkélyen tartsunk fenn erre a célra egy nagyobb balkonládát, amelyet folyamatosan fedünk földdel, így mindig lesz friss virágföldünk.
Elektromos konyhai komposztálógép
Léteznek már komposztálógépek is, amelyek konyhai használatra is alkalmasak. Ez Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában viszonylag elterjedt technika, de már Magyarországon is elérhetőek ilyen gépek.
Elektromos komposztálás?
A készülék nem nagyobb, mint egy otthoni kenyérsütő, és 2 literes tartálya van. A 2 liter konyhai hulladékból a 4–6 órás programmal 3 deciliter „ecochips”-et állít elő. A gép háromciklusos folyamatot hajt végre, amely során először kiszárítja és dehidratálja az edényében lévő hulladékot, majd felaprítja, végül lehűti. Így a szemét térfogata az eredeti 20%-ára csökken.
Legnagyobb előnye, hogy ebbe a gépbe már minden szerves ételmaradék beletehető, legyen ez tejtermék, hús, főtt vagy sült étel. A végeredmény szagtalan, száraz, fűrészporszerű granulátum. A gépnek van két szénszűrője is, amelyek működés közben a szagokat szűrik, ezeket 60 ciklus után szükséges cserélni.
A tálban látható száraz hulladék 3-szor 2 liter ételhulladékból keletkezett. Fotó: Greendex
„Az így kapott komposztanyag felhasználható a kertben, vagy a teraszon található növények, virágok, gyümölcsfák trágyázására is, tehát végső soron a közvetlen környezetünk jól járhat a kidobásra ítélt ételmaradékok felhasználásával” – mondta Simon László termékmenedzser.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez még nem igazi komposzt, mivel nem voltak jelen a folyamatban olyan mikroorganizmusok és mikrobák, amelyek megcsinálják a varázslatot. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne hasznos. A ledarált ételhulladék nitrogénben, káliumban és foszforban gazdag, ezek pontosan a talaj számára szükséges tápanyagok. A gyártó azt javasolja, hogy az így keletkezett száraz hulladékot 1:10-es arányban keverjük földdel. Egy hónapos komposztálódási idővel lehet számolni. Tehát ennél a módszernél is szükség lesz kültéri komposztálásra, vagy a teraszos megoldás is szóba jöhet.
Ha már otthoni hightech komposztálókról beszélünk, meg kell említenünk a Compocity-t. Ez egy magyar fejlesztésű beltéri komposztáló, melyben szintén granulátum segíti elő a komposztálást. Különlegessége, hogy applikációval kötötték össze a gép működését.
A fenntarthatósággal és azzal, hogy mi mit tehetünk bolygónk védelméért, kiemelten foglalkozott a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expó is.
Írta: Hajas Gyula Bence
