A Duna-Tisza köze déli részén, a Kalocsai Sárközben terül el a Turjánvidék természeti, tájképi értékekben egyik legváltozatosabb és legértékesebb területe, az Őrjeg. A Duna egykori hullámterének maradványa ez az izgalmas és kevésbé ismert vidék. Valaha rendkívül gazdag volt állóvizekben, de a lecsapolások után gyökeresen megváltozott a táj arculata.  Az egykori vízi világ utolsó hírmondója a védett lápvonulat középső része, a Vörös-mocsár, melynek megtekintéséért érdemes bakancsot húzni.

Az Őrjeg szó eredete az etimológiai szótár szerint is ismeretlen, viszont mindig vadregényes, vizes, éppen ezért az év nagy részében járhatatlan területekre használták a helyi lakosok. Nem csoda, hiszen a víz itt mindig is a legmeghatározóbb ökológiai tényező volt és most is az.  A vízrendezések és a Duna védműrendszerének megépítése előtt a folyó gyakran elöntötte. A lápvidéket körülvevő települések ezért tudatosan magasabb homokhátakra, löszpartokra épültek. Homokmégy és kisebb szállásai, valamint Császártöltés is ékes bizonyítékai ennek.

Ha északi irányból, Kecel felől közelítjük meg a területet, a Duna-Tisza közi Homokhátság szinte észrevehetetlenül, fokozatos átmenettel válik lápvidékké. A keceli Bogárzónál már ne legyen kételyünk, elértük az Őrjeget. Itt a mélyebb részeken gyönyörű lápréteket, mocsárréteket csodálhatunk meg, tavasszal és kora nyáron virágzó, védett botanikai értékekkel: buglyos szegfű, hússzínű ujjaskosbor, szúnyoglábú bibircsvirág, mocsári kosbor és egy kisebb foltban vidrafű is megtalálható itt. A mocsárrétek, sztyepprétek között kanyarog a Rekettye-Bogárzó csatorna, melyből értékes, őshonos halfajok kerültek elő. A lápi póc és a réti csík számára ideális élőhely ez a lassú folyású, a környék vízháztartásában igen fontos szerepet játszó csatorna. Innen nem messze található az egykori erdőssztyepp mementójaként egy közel 150 éves idős tölgy.

Érdemes bejárni a több mint 5 km hosszú Rózsaberek Tanösvényt, ahol néhány kilátó is segít eligazodni a tájban.

Vörös-mocsár

Utunkat tovább folytatva a déli irányba, a Vörös-mocsár Természetvédelmi Terület peremén megfigyelhetjük a fokozatosan kiemelkedő magas löszpartot, amely az utolsó jégkorszakban, 30-40 ezer évvel ezelőtt jött létre. Itt rövid kitérővel a csupán 1 km hosszú, de annál érdekesebb Natura Tanösvényen tehetünk egy sétát, amely a horgászati és rekreációs célra kialakított tőzegtavak élővilágát mutatja be. Érdemes betérni a Natura Halászcsárdába, megkóstolni valamelyik ízletes halételüket.

Az 1990-ben védetté vált Vörös-mocsár Természetvédelmi Terület dús vegetációjú, alatta vastag tőzegréteg található. Az egykori Duna-meder lefűződésével, majd a feltöltődése során a növényzet bomlásával alakult ki a táj mai képét és élővilágát meghatározó természeti képződmény: a tőzeg. Az 1950-es években gépesített tőzegbányászat és ezutáni természeti regeneráció hatása határozza meg a terület mai képét. A fekete vizű tőzegtavak és a hozzájuk tartozó csatornahálózat őshonos halállománya egyedülálló a környéken, a vizek partján itt még gyakran láthatunk napozó mocsári teknőst, vagy tekergő vízisiklókat. Az összes alföldi kétéltűfaj előfordul, bár a mocsári béka mára már ritkán kerül szem elé.  A tavakban úszólápok, körben gyékényes-nádasok, ezt körülvevő zsombéksásosok, magassásrétek és még foltokban épen megmaradt, igen értékes kékperjés láprétek jellemzik. Ezek a gyepterületek elsősorban legeltetéssel hasznosulnak, elsősorban a Natura 2000 jelölő növényfajainak, a kúszó zeller és a kisfészkű aszat értékes állományainak megőrzése érdekében. Előfordul itt még a szibériai nőszirom, a kornistárnics, a réti iszalag, illetve ezekhez kötődő értékes állatfajok, így például a vérfű hangyaboglárka is.

A tőzegbányatavak madárvilága is különleges. Rengeteg nádi énekesmadár, valamint különböző, a nádasokban telepesen költő gémfajok fordulnak itt elő, mint például a nagy kócsag, kis kócsag, szürke gém és bakcsó. Az utóbbi évtizedben felbukkant ritka költőfaj a kis kárókatona. A tavak felszínén gyakran búbos vöcsök viszi hátán fiókáit vagy cigányrécék táplálkoznak, ősszel és tavasszal pedig vonuló vadrécék és vadludak számára fontos pihenő- és éjszakázóhely.

Az úszólápokkal pettyezett tőzegtavak vize feketén csillog

Őszi-tavaszi időszakban olykor-olykor halászsas, nyárvégi kaszálások során békászósas és fiatal parlagi sasok is előfordulhatnak. Az Őrjegben költ egy rétisas pár is egy megközelíthetetlen, állandóan vizes láperdőben. Szinte egy helyen él a közelben minden évben költő, szintén fokozottan védett kerecsensólyommal.

A közeli láprétek helyes természetvédelmi kezelésével és költőládák kihelyezésével a közelmúltban elősegítettük egyik különösen értékes madárfajunk, a szalakóta újbóli megtelepedését. A múltban történeti leírások és idős emberek elmondása szerint gyakori faj volt. 4-5 évvel ezelőtt újra megjelent és költésbe fogott az első pár, mára 4-5 pár figyelhető meg a területen.

Ha a sűrűben mozgást észlelünk, és kellő türelmünk van a sokáig történő mozdulatlan megfigyeléshez, akár halászó vidrát, vagy vadászgató nyusztot, hermelint, esetleg a nagyon ritkán szem elé kerülő, óvatos vadmacskát is megpillanthatjuk.

Aki nyár végén, kora ősszel látogat ide, szem- és fültanúja lehet a gímszarvasok nászának, a hangzatos szarvasbőgésnek. Akár a 2020. szeptember 5-i szakvezetéses túránkhoz is lehet csatlakozni (információ és jelentkezés a weboldalunkon). Ekkor a bőgés mellett, különféle madárfajok hangját, de olykor-olykor a vadászni induló sakálcsaládok vonyítását is hallhatjuk.

Kiscsalai löszpart

Kiscsala településhez közel egy látványos, meredek löszfal nyújt ideális fészkelőhelyet elsősorban a színpompás gyurgyalagok és szintén üregekben fészkelő szorgos partifecskék számára. Érdemes több időt rászánni, mert megfigyelhetjük hogy a rendkívül gyors jégmadár, mezei verebek és a hangos seregély is ezeket a költőüregeket használják. A löszpart lankáin csodaszép löszgyepvegetációt találhatunk, védett fajok közül előfordul itt a tarka nőszirom, apró nőszirom, sömörös kosbor, pusztai meténg, tarka sáfrány.

A kiscsalai löszfal ideális fészkelőhely többek között a gyurgyalag és a partifecskék számára

A 2,5 km hosszú Vörös-mocsár Tanösvényt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2011-ben kiegészítette egy pihenőhellyel összekötött, kutatási célú pallósorral, mely alatt tavasszal a békaliliom szép állománya virít. Nemcsak fontos kutatómunka – nádi énekesmadárfajok állományváltozásainak vizsgálata folyik itt már közel egy évtizede –, hanem látványos bemutató madárgyűrűzések helyszíne is a pallósor. Gyakori költőfaj a fülemülesitke, nádi tücsökmadár, a cserregő nádiposzáta, a barkóscinege és az őszapó is.

A turisztikai létesítményeket a közeljövőben felújítja a nemzetipark-igazgatóság uniós pályázati forrásból. Megduplázódik és látványos elemekkel bővül a tanösvény nyomvonala. A madárgyűrűzési bemutatók helyszíne is megújul, továbbá egy, a tőzegtavat átszelő vízi tanösvénnyel egészül ki, és halászati bemutatóhely is létesül. Itt hagyományos, mára már elfeledett halászati eszközöket és a honos halfajokat ismerhetjük majd meg.

A túrák kiindulóhelye a császártöltési pincesor alatt kialakítandó pihenőhely lesz, ahol a helyi lakosokat és a turistákat piknik- és sütő-főző helyek várják majd.

Innen tovább a császártöltési pincesoron keresztül folytathatjuk utunkat a már jól ismert jelzésekkel ellátott országos Kék-túra útvonal nyomvonalán, amely egy meseszép bivalylegelőre, a Hajósi Kaszálók és Löszpartok Természetvédelmi Területre visz. Tovább haladva, a méltán híres és a környéket járva kihagyhatatlan Hajósi Pincefaluba vezet ki Őrjeget átszelő utunk, ahol kipihenhetjük felfedező túránk fáradalmait.

Bivalyok a hajósi kaszálón

Őrjeg és szőlőhegyei Natúrpark

Az Őrjegre 2020-ban országos figyelem is irányult, hiszen tavasszal itt alakult meg az ország 16. natúrparkja. A natúrpark létrehozásának lehetőségét a térségben természetközeli és ökológiai gazdálkodást folytató fiatal gazdálkodók vetették fel, akik az elmúlt években következetesen dolgoztak az Őrjeg gazdag természeti és táji örökségének megőrzéséért. Tevékenységük középpontjában a természetközeli gazdálkodás, azon belül is kiemelten a legeltetéses állattartás, mint tájművelési tevékenység népszerűsítése áll, amihez szervesen kapcsolódik a védett természeti értékek megőrzése és az egészséges helyi termékek előállítása.

Írta és fotók: Agócs Péter, természetvédelmi őrkerület-vezető