Kijött a kutatók ajánlása: 90-95%-kal kell csökkentenie az EU-nak a kibocsátásait 2040-ig

A mai napon a magyar taggal is bíró, koppenhágai székhelyű 15 tagú független tudós testület, az ESABCC közzétette 110 oldalas ajánlását az EU 2040-es klímacéljaira vonatkozóan. A tudományos eredményekre alapozó ajánlás többek mellett 3 szempontot tartott szem előtt:

1. A célok legyenek összhangban az uniós Klímatörvénnyel és a Párizsi Megállapodással, azaz az EU 2050-re váljon klímasemlegessé, tehát nem bocsát ki több üvegházgázt, mint amennyit ne tudna természetes vagy technológiai nyelőkkel ellensúlyozni
2. a javaslat megvalósítható legyen
3. és igazságos.

A kiindulási pont az EU karbon költségvetése, ami a 2030-2050-es időszakra 11-14 Gt szén-dioxid ekvivalens kibocsátást engedélyez, amivel (akár időszakos túllövés mellett, de) tartható a 1,5 Celsius-fokos globális klímacél. Ahhoz, hogy az EU ezen kibocsátási keretek között maradjon, 2040-ig 90-95%-kal kell csökkentenie kibocsátásait az 1990-es bázisévhez képest. Ha ez nem történik meg, úgy a 2050-es klímasemlegesség elérhetetlen, és tovább sodródunk egy rendkívül veszélyes éghajlati jövő felé. A 2030-as célok, a legalább 55%-os kibocsátás-csökkentés (Fit for 55) megvalósítása szintén elengedhetetlen, hogy legyen egyáltalán mire építenünk. Ha ez nem történik meg, úgy válik egyre nehezebbé és egyben társadalmilag igazságtalanná az átmenet a klímasemleges Európa felé.

A forgatókönyvek szerint a nap- és szélenergia megfelelő felskálázásával (70-90%-os részesedési cél az EU energiamixében), ami kiegészül az elektrifikációval, valamint olyan helyettesítő üzemanyagok, mint  hidrogén bevezetésével, az EU energiaszektorát 2040-re dekarbonizálni lehetne. A szénenergiának 2030-ig, a földgázból termelt villamos energiának pedig 2040-re kell kikerülnie a rendszerből. Az energiaszektor gyors ütemű dekarbonizációjával egyben elkerülhetjük azt, hogy nagy mértékben kellene támaszkodnunk a természetes és technológiai nyelőkre. Az átmenet növelné az EU energiabiztonságát, csökkentené mostani magas fosszilis energiahordozó függőségét, javítaná az európai állampolgárok jóllétét és csökkentené a légszennyezést is, miközben a vízstressz is csökkenne.

Miért hangsúlyosabb ez az ajánlás, mint a többi, általános szakértői állásfoglalás és jelentés? Mert iránymutatást ad a legjobb elérhető tudományos eredmények alapján az Európai Bizottságnak, amelyik ez alapján fogja kidolgozni javaslatát 2024 elejére, így a testület abszolút EU-s politikát befolyásoló játékos lehet, különösen ha aktívan felszólal a célok csorbítása ellen – mondta el korábban Massay-Kobusek Zoltán, jogász az, Európai Klíma Alapítvány programmenedzsere nálunk megjelent cikkében. Az ESABCC várhatóan aktívan végig fogja követni a jogalkotási folyamatot és a tudomány őreiként árgus szemüket a jelen és a jövő politikai fejleményeire és klímajogalkotására szegezve behúzhatják a vészféket, ha a kibocsátási célok letérnek a klímatudomány által alátámasztott tények realitásától.

Ahhoz, hogy valóság legyen ezekből a célokból, gondos tervezésre van szükség európai, tagállami és helyi szinten is, amibe a döntéshozókon kívül minden releváns szereplőt be kell vonni, hogy biztosítva legyen az egyenlő és igazságos átmenet.

– áll az ESABCC közleményében. Amennyiben a tagállamok nem hajlandók nemzeti szinten végrehajtani a szükséges változtatásokat, akkor az összeurópai célok sem fognak megvalósulni. Ha pedig Európa sem folytat kellően ambiciózus klímapolitikát, annak komoly negatív hatása lehet a nemzetközi klímapolitikára is. A 2040-es új EU-s klímacélokat még a mostani Bizottság fogja kidolgozni, ám annak beterjesztése és elfogadása már az új Bizottság és Parlament feladata lesz. Többek között ez is a tétje a jövő évi EP-választásoknak, hogy környezet- és klímavédelmi szempontból mennyire proaktív európai törvényhozás és végrehajtás ül össze Brüsszelben.

A teljes dokumentum az alábbi linken érhető el.